(A múltkori bejegyzés folytatása, az egyházon belüli kultúra és a belső világ bemutatása.)
A pénzügyi követelés, a 60 – 100 millió forintba kerülő teljes szabadság
Miután túlvan valamelyik bevezető szolgáltatáson, a szcientológia világába frissen becsöppent „új publik” (vagy más szóval „nyers publik” az egyházon belüli elnevezése) nagyon hamar szembesül egy kellemetlen ténnyel – méghozzá azzal, hogy a neki ígért szellemi szabadság, a Clear és afölötti állapotok, a beszélgetésekben burkoltan megígért természetfeletti képességek igen súlyos anyagi áldozatot kívánnak meg tőle. Összegszerűen legalább 60 millió forintot.
Hamar megtapasztalja azt is a saját bőrén, hogy az egyház és a hozzá kapcsolódó szervezetek igen sokszor megkeresik a „híveket” különféle adományokért. Szcientológus társai/ismerősei pedig szinte természetesnek, az életük állandó részének tekintik a mozgalom különböző szervezeteinek anyagi támogatását kisebb-nagyobb összegekkel. (Itt a szó szerint vett „adományokról” van szó, amiért nem kap közvetlen ellenszolgáltatást az adományozó, nem pedig a képzésekre és az auditálásra fizetett pénzekről). Megtudja, hogy az „életreszóló tagság” 3000 dollár, az ideális org épületvásárlására legalább 250,000 Ft az elvárt, továbbá illik legalább 50.000 forinttal támogatni azokat, akik valamilyen projektre megkeresik. Szembesül azzal is, hogy az egyház valamennyi kapcsolódó szervezete külön kasszán van, így a WISE-tagságért stb. külön-külön fizetni kell.
Így neki is élete központi problémájává válik az egyház és szervezetei által támasztott igen tekintélyes pénzügyi követelésnek megfelelni és folyamatosan befelé tolni a pénzt.
Arra is rádöbben, hogy azt bizony nem nézik jó szemmel az egyházon belül, ha más jótékony célra adományoz, hiszen a világ legfontosabb mozgalmától vonja el a pénzt. Ráadásul azt is tényként kezelik az egyházon belül, hogy CSAK a szcientológia rendelkezik a valódi megoldásokkal a világ problémái, így a többi, hasonló célokat hirdető szervezet támogatása pénzpazarlás, mert ők „nem rendelkezik a működő technológiával”.
A csütörtök 14:00, mint mágikus dátum és az „ezen a héten” kifejezés
- miért kell minden most azonnal –
Hubbard egyik irányelvében úgy határozott, hogy a szcientológia szervezeteknek minden héten csütörtök 14:00-kor le kell zárniuk az adott hetet pénzügyi és statisztikai szempontból, onnantól pedig a következő csütörtök 14:00-ig tartó „hét” indul el. Ezt jelenti a „hét” fogalma a szcientológiában – csütörtök 14:00-től a következő „wog” hét csütörtök 14:00-ig tartó periódus. Az „ezen a héten” pedig azt jelenti, hogy a soron következő csütörtök 14:00-ig.
Ennek az időpontnak azért van kiemelt jelentősége, mert Hubbard irányelvei szerint a szcientológia szervezetek heti pénzügyi tervezést kell végezzenek – azaz, amit beszednek csütörtök 14:00-ig, arról csütörtök este el kell dönteni, hogy mire költik és azt költhetik el a következő héten. A fizetések is hetente kerülnek kifizetésre és nemzetközi egyháznak is hetente kell utalni. Ez egy igen felgyorsult tempót eredményez az egyházon belül – a csütörtök délután és a péntek reggel többnyire azzal telik, hogy a munkatársak összeírják, hogy mit lehet a következő csütörtök kettőig elvégezni – kitől van bármennyi esély a következő csütörtök 14:00-ig adományt beszedni, ki tudja lezárni a tanfolyamát addig, kit lehet addig beléptetni munkatársnak, hány könyvet kellene eladni, stb. Utána pedig ezekre a célkitűzésekre rákerül „a termelési követelés” – például akit felírtak a tanfolyami/auditálási befizetések listára („regisztrációs lineup” belső szakszóval), azt péntekből fogva napi telefonhívásokkal, személyes interjúkkal terelik afelé, hogy hogyan oldja meg, hogy „még a héten” befizesse a pénzt. Ez igen érdekes szituációkat eredményezhet – például ha a célpont nem kapja meg azt a pénzt, amiből be akarta fizetni és amire alapozva ígérte az adományt. Ilyenkor természetesen elvárás, hogy „oldja meg”, akár kölcsönből is, hiszen megígérte.
Egyébként ahogy közeledik a 14:00 óra, úgy lesz egyre őrültebb a nyomás és úgy folyamodnak egyre vadabb megoldásokhoz a „stat” felvitelére még „kettő előtt”. Csütörtök délelőtt születnek meg a szokatlan és bizarr ügyletek, az elképesztő húzások stb.
Az auditálás és képzés befektetésként eladása, mint a világ legértékesebb árucikke
Ha valaki nem érti ezt meg, és nem tudja, hogy a Dianetika és a Szcientológia a legértékesebb szolgáltatás a bolygón, képtelen lesz megérteni a kemény eladást, illetve képtelen lesz jó reklámszöveget írni.
Úgyhogy vedd észre, hogy nem autókat ajánlasz, vagy életbiztosítást, vagy ékszereket, vagy részvényeket, vagy kötvényeket, vagy házakat, vagy bármi más átmeneti és múlékony dolgot, amelyek olyan dolgokon alapulnak, amelyek nem élnek túl, illetve olyan dolgokon, amelyek elpusztítása éppenséggel folyamatban van. Olyan szolgáltatást ajánlasz, amely rehabilitálni fogja a thetánt (szellemi lény, az illető maga - Reformer), és ez tartós.
A kemény eladás azt jelenti, hogy ragaszkodunk ahhoz, hogy az emberek vásároljanak. Ez azt jelenti, hogy törődünk a személlyel, és nem ésszerűsködünk a megállításokkal és akadályokkal, hanem eléggé törődünk vele ahhoz, hogy keresztüljuttassuk a megállításokon és az akadályokon, hogy megkapja azt a szolgáltatást, amely rehabilitálni fogja. - L. Ron Hubbard, 1979. szept. 26., REKLÁMSZÖVEGÍRÁS c. kiadvány.
A fenn említett „kemény eladási” folyamat részeként igen gyakran elhangzik az egyház érintett munkatársai részéről az az ígéret, hogy bőven megéri milliókat, sőt tízmilliókat költeni szcientológia képzésre és auditálásra, hiszen ez egy megtérülő befektetés – önmagunk fejlesztése, a Clear állapot elérése olyan jó állapotba fogja majd hozni a befizetőt és úgy feljavulnak majd a képességei, hogy képes lesz újratermelni a befizetett összeget; sőt még többet is.
Itt lép be a szcientológiában a „karma” fogalmának Hubbard-féle értelmezése: Hubbard szerint attól függ, hogy úgymond mennyi pénz „talál meg” minket és milyen sikeresek vagyunk, hogy a korábban tárgyalt érzelmi tónusskálán milyen magasan vagyunk. Az auditálás és a képzés ugye elvileg felvisz ezen a skálán, tehát meg fog térülni.
A valóságban persze ez nem így van, de ígéretként és egyfajta pozitív szuggesztióként sokszor megjelenik.
A cégtulajdonosok, ügyvezetők és a „fejétől bűzlik a hal” elv
Ezen elv egy sajátos használata elsősorban a Hubbard-féle menedzsment módszert oktató cégeknél divatos. Ezen cégek elsődleges célközönségét azok a kkv-k alkotják, ahol a legfelső vezető egyben többségi v. meghatározó tulajdonosa is a cégnek.
Az eladási/térítési módszernek pedig az a lényege, hogy a konzultált cég tulajdonosának v. ügyvezetőjének a konzultáció során kifejtik, hogy a cég sikere és eredményessége elsősorban a legfelső vezető (azaz ő) szellemi állapotától függ, és hogy ha a szcientológiában való haladással a saját szellemi állapotát javítja és ebbe fekteti a pénzét, akkor a cégének is jobban fog majd menni.
Itt többnyire előkerülnek olyan sikertörténetek, hogy „miközben Clearwaterben auditálást kaptam, a cégem bevétele otthon megháromszorozódott” stb., azt az érzést kelte, hogy elegendő a sikerességhez és bevételek növeléséhez a Hídon haladni.
Ezt az érvet elsősorban pénzbeszedéskor sütik el az egyház munkatársai – ezt javasolják pénzügyi problémák, pénzhiány esetén. A nehéz helyzet ellenére „áramoltasson ki”, hogy „beáramlása” lehessen.
Erről oldalakat lehetne írni, de a szcientológia eddig ismertetett kultúrájából sejthetjük, hogy hogyan milyen lehet az adományozási kultúra.
A „kettő előtt” őrülete erre is rányomja a bélyegét – ha pénzes emberek vagyunk a szcientológiában, szerda este és csütörtök reggel általában sok telefonhívást fogunk kapni. Ugyanis mentő ötletként az eszébe jutunk a szcientológia struktúra valamelyik „regisztrátorának” (szolgáltatás-értékesítéssel v. adományszerzéssel foglalkozó munkatárs). Van is erről egy belsős vicc: Két szcientológus eltéved a sivatagban. Megkérdezi az egyik a másikat: - Te, milyen nap van és mennyi az idő? Azt mondja a másik: - Csütörtök délelőtt 10 óra van. Mire a másik: - Remek, akkor mindjárt megtalálnak minket a regisztrátorok! Legendák keringtek bizonyos szcientológia regisztrátorok „mágikus” képességéről, hogy szerda este v. csütörtök reggel, amikor már alig maradt idő 14:00-ig, valahogy elérjék a célszemélyt, akárhová is próbált eltűnni és befizettessék.
A telefonos „vaskontrollon” kívül két formája van a pénzbeszedésnek: az egyik az ígéretesebb jelöltek személyes megkeresése, a másik pedig az adományszerző rendezvények.
A személyes megkeresésre Hubbard szavait követve elsősorban olyan időpontot választanak, amikor be kell hatolni az illető magánszférájába (szerinte úgy lehet valakit igazán kontrollálni és a szcientológia felé orientálni). Erre ideális például egy (szerda) este 9-kor vagy 10-kor történő megjelenés arra hivatkozva, hogy „veszély van, mert a pszichiáterek új törvényt akarnak elfogadtatni a kényszerbeszállításokról” vagy „új vallási törvénytervezet kerül a Parlament elé” és hajnalig vagy reggelig ott maradni, amíg az illető ki nem köhög valami jelentősebb adományt. Az ígéret persze kevés – vagy el kell hozni kp-ben tőle, vagy ott és akkor a bankkártyáról leszedni.
Adományszerző rendezvények – egy adott menete van ezeknek. Az előadó megmutatja, hogy mekkora VESZÉLY vagy milyen ÚJ kampány van (ami most már tényleg elterjeszti a szcientológiát) és miért kell MOST segíteni az egyháznak, és közli a közönséggel, hogy ennek a veszélynek az elhárításához (vagy a kampány finanszírozásához) mennyi pénz kell a jelenlévőktől, ami többnyire egy húzós összeg, 20 millió forintnál szokott kezdődni. Utána (v. közben) az ajtók záródnak, és az előadó közli, hogy addig senki nem megy sehova, amíg a jelenlévők felajánlásaiból össze nem áll a mondjuk 20 millió forint felajánlás – telefonálni természetesen lehet ismerősöknek. Az egész persze rettentő lelkesen zajlik, hogy a nagy lelkesedésben érzelmi döntések szülessenek, odadobják a tartalékot (akár a cégeset is).
Hubbard nem volt túl jó véleménnyel a középosztályról. 1973. augusztus 10-én ezt írta:
„A PTS-állapot (potenciális bajforrás, egy szcientológiai címke - Reformer) nem más, mint egy SP-vel (elnyomó személy - Reformer) fenntartott kapcsolat. Ez így is van. De azt gyakran figyelmen kívül hagyjuk, hogy a középosztálybeli emberek (ami egy kulturális, nem pedig egy jövedelmi kategória; ide tartoznak a[z amerikai] rendőrség puritán és képmutató erkölcsei és az a felfogás, hogy dolgozz valahol és középszerű életet élj) nagyon rossz szemmel néznek azokra, akik legalább megpróbálkoznak a világ jobbá tételével. A középosztály a munka és a rend világát akarja – és ennek fenntartásához nem riad vissza a képmutatástól és az erős rendőrségi jelenlét követelésétől sem, mert a középosztálybeliek FÉLNEK. Azért ilyen szűklátókörűek, mert minden más nézőpont összezavarná a 20 éves futamidejű jelzáloghitele, a kis üzlete és a munkája világát. Tehát amikor valaki úgy dönt, hogy egy jobb világot hoz létre, akkor azt személyük ellen szóló fenyegetésként élik meg; teszik ezt annak ellenére, hogy a középosztály szürke és unalmas világa egyfajta rabszolgaság és öngyilkosság. A középosztály dolgozik a legkeményebben azon, hogy megakadályozza a náluk rosszabb sorsúak felemelkedését, ők támogatják leginkább a rendőrállam Amerikát, és gyűlölik a saját osztályukon kívül eső elemeket.
Minden egyes PTS ember ilyen vagy olyan módon a középosztálytól PTS. Csoportként a középosztály világa elnyom minden, az értékrendjétől eltérő dolgot. Így jönnek létre a PTS-ek.
[...]A PTS-ek többség egyszerűen egy osztálytól PTS, a középosztálytól; az SP-jük egyszerűen ezen osztály valamelyik tagja. Közülük kevesen vannak ennek tudatában, és azt sem tudják, hogy a középosztály (burzsoázia) NAGYOK elnyomóan viselkedik minden olyan emberrel szemben, aki a fennálló rendszer támogatásán kívül mást is akar csinálni.
[...]
Sok PTS számára rejtélyes, hogy miért haragszanak rájuk, mivel nem tudják azt, hogy a középosztály egy igen jelentős erő, amely teljesen megőrül akkor, amint azt érzékeli, hogy valaki kiszakadhat a taposómalomból és veszélyeztetheti a keserves és elátkozott életüket.”
Igen sokatmondó ez az idézet, ennek szellemében pénzt tartalékolni, óvatoskodni, biztonságra törekedni egyszerűen csak PTS-ség a középosztálytól. Az igazi szcientológus egy bátor, vállalkozó szellem, akit nem érdekel a többségi társadalom véleménye, bátran odaadja az utolsó fillérjét is az egyháznak, bátran felveszi a fedezetlen hitelt az auditálásra, hiszen nem a hülye középosztálybeli értékrendet követi, igaz?
A szcientológiában két dolog teszi szinte lehetetlenné az igaz barátságokat – az egyik a kapcsolatmegszakítás intézménye, amiről az I. részben volt már szó, a másik pedig az, hogy a szcientológiában ismeretlen fogalom az önzetlen, baráti segítség.
Az alapelv az, hogy minden területen „cserének” kell lennie, tehát valamiért valamit KELL adni. Egy igazi szcientológus csak okkal segíthet valakin – vagy azért, mert ezzel valamiféle, az egyház által előírt programot teljesít, vagy mert pénzt kap érte. Például vannak olyan szcientológusok, akik abból élnek, hogy az angolul nem tudó szcientológusok társaiknak brutális, milliós nagyságrendű összegekért segítenek átjutni a csak angolul elérhető OT-szinteken.
Ha szívességet kérünk „barátunktól”, jobban tesszük, ha eleve megmondjuk, hogy „mi lesz a csere érte”, hiszen a „barátunk” joggal kérdezi, hogy „OK, megcsinálom, de milyen cserét adsz érte?”. Az egyház (azaz Hubbard) tanítása szerint ha valakinek megengedjük, hogy ellenszolgáltatás nélkül kapjon meg valamit, akkor bűnözővé neveljük, hiszen valamit ellenszolgáltatás nélkül elvenni = bűnözés, és ezt az elvet visszafelé is értelmezik. A jó szcientológus úgy neveli a gyerekét, hogy megköveteli a cserét mindenért, amit ad neki.
Ez a hozzáállás megmérgez minden barátságot, hiszen a „barátunkra” elsősorban úgy tekintünk, hogy „miért jó NEKEM ez a barátság?”, „mit nyerek ÉN ezzel a barátsággal?”, valamint borzasztó kényelmetlenné válik az egymás közötti szívességek „elszámolása”, hiszen a szcientológus egyfajta belső kényszert fog érezni az egyensúly fenntartására – tehát, ha segít valakinek, akkor elvárja, hogy hasonló mértékben segítsen neki az illető vissza.