Van egy friss magyar kilépőnk a Sea Orgból, Nyíri Péter. Személyesen is ismerem, 1997-ben találkoztunk először, amikor az egyház clearwateri központjába toboroztak embereket B. Lászlóval. Ezt a központot úgy hívják a szcientológusok, hogy „Flag”, mivel a ’70-es években ide költöztették a Sea Org akkori zászlóshajójának (angolul flagship) személyzetét és szolgáltatásait.

Sajnos ez a történet is jól illusztrálja, hogy hogyan tud egy egész életet kisiklatni az egyház. Nyíri Péter 20 évig szolgálta elképesztő mennyiségűt robotolva az egyházat, aztán végül a minimális ingóságaiból is kisemmizve, adóssággal a nyakában, nemlétező kapcsolatrendszerrel (minden szcientológus meg kellett vele szakítsa a kapcsolatot), nem igazán vállalható önéletrajzzal és szinte semmi nem-szcientológus munkatapasztalattal, az elmúlt 20 év eseményeiről lemaradva, 46 évesen kezdhet mindent elölről - úgy, hogy eközben a szcientológia által beépített torz gondolkodásmódtól is meg kell szabadulnia, újra kell építeni a családi kapcsolatait, és meg kell ismernie a való világot, amelytől el volt vágva a Sea Orgban.

A teljes történetétét Tony Ortega blogján adta közre angolul, ennek következik a kivonata, Péter engedélyével:

Flag:

1998-2003 között a Flag egyik épületének, az OT-szintek szolgáltatásának helyet adó Sandcastle épületben) volt recepciós. Ezután a Flag Mimeo (kiadvány-sokszorosítási) részlegében dolgozott 10 évig, azaz 2014 nyaráig. Ezt követően az egyik újonnan megnyíló, az OT-szinteket szolgáltató haladó szervezetbe akarták áthelyezni kommunikációs igazgatónak, de előtte még segítenie kellett a Flag 100 (!) polcnyi olyan dossziéját rendezni, amelyek elhunyt vagy "halott dossziéjú" szcientológusokhoz tartoztak. A halott dosszié (dead file): azokat nyilvánítják ilyennek, akik negatív, kritikus vagy támadó hangvételű kommunikációt intéznek az egyház felé. Leveszik őket levelező- és telefonos listákról, a dossziéikat elkülönítik. Feltűnt neki az ilyen típusú dossziék óriási száma.

Freewinds:

Közben változtak a tervek, mivel a Freewinds hajón szükség volt egy magyar anyanyelvű IX-es osztályú auditorra, ezért a feleségét áthelyezték oda, és neki is vele kellett mennie.

A hajón sokkal durvább volt a napirend, mint a Flagben, személyzetis múltja ellenére a hajókonyhára osztották be. A légkör ott elég brutális volt, a főnöke (étteremvezető) egy pszichopata, a rengeteg cipekedéstől sérvet kapott, de ugyanúgy kellett folytatni a nehéz tárgyak emelgetését és cipelését. Azt se lehetett nem észrevenni, ahogy a hajó kapitánya a legénységgel beszélt: bár a legtöbb ember több mint 25 évet lehúzott már a Sea Orgban, a többség ugyanazon a poszton, a kapitány mégis úgy beszélt velük, mintha köztörvényes bűnözők lennének.

Később áthelyezték a Freewinds személyzeti osztályára, ahol előbb kalapozó tiszt [a munkatársak képzéséért felelős ember – a szerk.] voltam, majd később neki kellett megszerveznie az őrszolgálatokat (ügyeletes legénység), úgy hogy semmi tapasztalata nem volt ebben, és nem volt rá elegendő és megfelelő ember.

Egy clearwateri kimenő után úgy döntött, hogy ebből elég, nem megy vissza a hajóra, és szerencsére sikerült megbeszélnie a feleségével is döntését. Elindult Tampából, de Miamiban egyszerűen nem szállt fel az Arubába tartó repülőre.

A hit börtöne

A Sea Org szabályaiból idéz itt Péter:

• Nem lehet telefonod.
• Nem mehetsz fel az internetre.
• Nem mehetsz helyi étterembe.
• Nem ülhetsz be taxiba, mert azok „veszélyesek”.
• Tilos egyik épületből a másikba átsétálni [csak az egyház által fenntartott kisbuszokkal lehet).
• Sötétedés után tilos az utcán lenni.
• Alvásmegvonás: ha hajnali 5-ig benn kell maradni az Alapkönyveket [Hubbard 18 könyve a szcientológiáról – a szerk.] eladni telefonon, akkor is vissza kell jönni reggel 8:30-ra a rendes posztjára dolgozni.
• A társadalomban egyébként elfogadott, bizonyos szexuális viselkedésmódokat is perverziónak tartanak.
• Ha kitalálják, hogy valami tulajdonképpen tilos lett volna, akkor visszamenőlegesen is büntetnek az elkövetéséért.

A szcientológia szerint azért távozik valaki engedély nélkül, mert ártó tetteket követ el, illetve nem fedi fel azokat. Ezen szabályokkal pedig mesterségesen generálják és szinte kikényszerítik ezek elkövetését (pld. az internethasználat nem lenne bűn, de a Sea Org tagoknak az). Ezt pedig kemény biztonsági ellenőrzés (e-méteres vallatás) követi, majd büntetésből végre kell hajtani egy „kezelést”, és ez ismétlődik újra és újra. Végül elege lesz ebből az embernek, és lelép.

A másik ilyen tényező lehet az elnyomás. Hubbard szerint az elnyomók miatt kiürülnek az orgok. De például ha az egyszeri Sea Org tag egy egyébként rendkívül elnyomó módon viselkedő felsővezetőt nevez meg elnyomójának, akkor megkapja a „hamis bajforrás” címkét – mert a szcientológia szerint ha az általuk „jószándékúnak” tartott ember jön fel egy bajforrás-kezelés során elnyomónak, akkor az illető csak „a gonosz szándékait dramatizálja” és nem igazi bajforrás.

Miami:

Szóval ott volt Miamiban párszáz dollár készpénzzel és pár hitelkártyával, és 20 év Sea Org szolgálat után túl sok fogalma nem volt a való világról. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy nem kellett titkolnia senki elől a telefon- és internethasználatot. Szabadnak érezte magát, megszűnt az elnyomás!

Az üldözés:

A Freewindsről felhívták a Miami repülőteret és hangosbeszélőn hívatták Pétert, illetve kerestették a reptéri személyzettel. Péter buszra ült és Panama City (ez a floridai Panama City) felé vette az irány. Talált egy olcsó motelt, de elkövette azt a hibát, hogy hitelkártyával fizetett.

A Freewindsen közben a Sea Org tagok a felesége jelszavát bepróbálva be tudtak jutni a hitelkártya-számlájára, és megszerezték a motel telefonszámát. Hívogatták, sőt a feleségét is rávették, hogy felhívja. Nem vette fel nekik, mert sejtette, hogy ott áll a felesége mögötte az etikatiszt. Az is kiderült később, hogy a motel recepciósának azt hazudták, hogy beteg és be kell vennie a gyógyszereit.

Pár óra múlva a felesége felhívta, most már úgy, hogy nem volt ott senki. Mondta neki, hogy változtassa meg az összes hitelkártyája jelszavait, mert az egyház be akart és tudott jutni ezekbe. Felhívták példáué a Citibankot (tudták a társadalombiztosítási számát, a személyes adatait stb.), azt állították, hogy ő hív és kértek egy jelszó-visszaállítást. Péter szerencséjére nem tudták az első kisállata nevét, így a bank nem teljesítette a kérést.

Az egyház közben megtalálta a frissen létrehozott Facebook-fiókját, ezért a felesége figyelmeztette, hogy ne lépjen be oda, mert az egyház meg tudná állapítani a helyét, ha belépne. Azt is mondta, hogy már küldtek valakit a motelhez, hogy hozza őt vissza.

Megváltoztatta gyorsan a jelszavait és kisétált a motelből. Egész éjjel nem mert visszamenni, mert nem tudta, meddig megy el az egyház, hogy visszavigye. Az eső elől egy templom fedett bejáratánál húzta meg magát, reggel pedig egy elhagyott strandon dőlt le aludni pár órára. Aztán talált a Craigslisten egy vidéli bérleményt 60 mérföldre onnan, ami el volt vágva a világtól, hogy ne találják meg. Kemény volt, a hitelkártyát használva élt, fizette a minimum összegeket, de egyre nőtt a tartozása.

Mindennap beszélt a feleségével a WhatsAppon keresztül, aki tájékoztatta, hogy mit történik. A felesége egy helyi (Aruba) SIM-kártyát használt csak erre, majd minden beszélgetés után kivette a kártyát, és törölte az alkalmazást és az üzeneteket, hogy ne bukjanak le. A bankszámláján csak részlegesen tudták leolvasni a mobilszámát, ezért minden lehetséges számot felhívtak a Sea Orgosok, hogy megtalálják. De aztán egy idő után feladták. A felesége mondta neki, hogy őt visszaküldik Flagbe, hogy befejezze a IX-es osztályú auditori képzését. Péter erre bérelt egy autót és elindult Miami felé (hogy ott az átszállás előtt megszöktesse a feleségét).

Közben felhívta a felesége Arubáról, hogy változik a terv, mert a bőröndjét az egyház hozzácsomagolta a saját küldeményeihez, így csak a tampai reptéren oldható meg a szöktetés. Itt már kezdte James Bondnak érezni magát.

A reptérre érve a parkolóház 10. emeletén várt a feleségére, aki közben a 8. emeleti egyházi kisbuszban egy körömcsipesszel átvágta a madzagot az egyházi küldeménycsomagon, kivette a bőröndjét, felkapta azt és elrohant. Ezután felszaladt hozzá a 10-re, és elhajtottak. Szabadok voltak.

A megtévesztési kísérlet és a fenyegetések

Mire visszaértek Panama Citybe, már várta őket az e-mail az egyháztól, hogy állítólag valami hiányzott a küldeménycsomagból, nevezetesen 10.000 dollár. Ezt blöffölték be, hazugság volt, hogy visszacsalogassák őket „kezelésre”. 24 órát kaptak a visszatérésre, különben elnyomó személlyé nyilvánítják őket. Úgy döntöttek, hogy nem mennek vissza, mert elnyomóként legalább nem fogják zaklatni őket.

Elnyomó személlyé nyilvánítás

Nem volt olyan gyors a folyamat persze, pár hónapot igénybe vett, de aztán kaptak egy e-mailt, hogy innentől fogva elnyomó személyek. Minden ingóságuk az egyháznál maradt, és nem válaszolt az egyház arra a kérdésre, hogy hogyan kaphatnák azokat vissza.

Nehéz újrakezdés

Közben nem sikerült túl jól az újrakezdés. Próbáltak munkát találni, nem sikerült. Aztán Jacksonville-be költöztek, ott béreltek egy lakást. Kétszer is kirabolták őket, egyszer meg is támadta őket valakit. Ezután visszaköltöztek Magyarországra.

Ismét Magyarországon, 20 év után újra láthatta édesanyját

A Sea Orgban nem tudott soha szabadságra menni, mert „nem volt, aki helyettesítse”. 20 év után végre találkozhatott édesanyjával. „A család semmit sem jelent a Sea Org számára” – írta Péter.

A Sea Orgos házasságáról

11 éve házasodtak össze, a felesége soha nem találkozhatott az ő édesanyjával. Nem is volt igazi esküvőjük, ebédszünetben elszaladtak a helyi anyakönyvvezetőhöz. Még 1 szabadnapot sem (!) adtak nekik, hogy megünnepelhessék.

Sajnos most válófélben vannak, de barátok maradnak. A felesége marad Magyarországon, ő pedig szeretne visszamenni Floridába.