Az alábbi esszét egy olyan cég alkalmazottja küldte, ahol a Seminar Consulting Kft. nevű, a szcientológiához köthető üzleti tanácsadó cég tartott tréninget ("Bázis 1" és "Bázis 2" néven). Egy az egyben tükrözi a szcientológián belüli mentalitást és világképet, de ez persze nem meglepő.

Átadom a szót a beküldőnek (kiemelések tőlem):

A szcientológia társadalmi elképzelései

A Seminar Consulting által tartott “Bázis” nevű tréningek kifejezetten vállalkozók számára készültek. Ezeket egyrészt leválasztják a szcientológiáról, mondván, ezeknek gyakorlati hasznuk van - Hubbard kifejezetten azzal a céllal készítette, hogy az üzleti életben nyújtson támogatást. Másrészt összekötik a vallással; a tréningek végén beszélnek kifejezetten magáról az egyházról, továbbá “Hubbard úrtól” idéznek gyakran menet közben is, mintegy abszolút igazságként emlegetve a mondatait.

A vállalkozói, a cégtulajdonosi réteg számára fizethetőek meg a képzések. Valójában vezetői, irányítói információkat adnak át, (hogy ez milyen minőségű és mennyire használható, az külön téma lenne) mégis arra biztatják őket, hogy hozzák el a képzésekre az alkalmazottaikat is, hogy értsék, átvegyék a cég “filozófiáját”. Konkrétan így hangzott el:

Hozzátok el az alkalmazottakat is, hogy átmossuk az agyukat, hogy ők is “nemnormálisok” legyenek.

(A "nemnormális" esetükben a nemátlagos szinonimája.)

Miután gazdag emberek zsebéből igyekeznek pénzt kiszedni, magas szintre fejlesztették a nekik való hízelgést. A pénzt egyfajta jutalomként értelmezik, amellyel a résztvevők azért vannak bőségesen ellátva, mert megérdemlik, mert érzelmileg, értelmileg magas szinten vannak, mert pozitív gondolataik révén bevonzzák, mert etikailag megfelelően viselkednek. (Ennek megértését segíti a gondolatsor végére bemásolt ún. tónusskála.)

Ezzel szemben a szegény embereknél éppen ellenkezőleg van, azért nincs pénzük, mert nem jól gondolkoznak, nem jól éreznek, nem a megfelelő szinten vannak. Példaként azt hozták fel, hogy ha a világ összes pénzét egy kupacba hordanák össze, akkor piramis méretű lenne és ez csupán töredéke a vagyonnak, hiszen a legtöbb esetben nem használnak papírpénzt. Tehát valójában jut mindenkinek bőven, ostoba, aki nem részesedik belőle mégsem.

Logikai csavar, hogy a gazdagokat adakozásra buzdítják. Egyrészt, mert a pénz jutalmazásnak tartják, a szegény embert pedig negatívan ítélik meg, tehát a negativitását erősítik meg ingyenpénzzel. Másrészt, miért adnának nekik pénzt, ha úgyis van belőle elég. A harmadik pedig, hogy az adakozás eredményeként azt mondják, hogy cserébe az adakozóhoz áramlani fog még több pénz, tehát az etikai érzékükre próbálnak hatni, miközben még több pénz ígéretével kecsegtetnek.

A szegények minősítésére kegyetlen példa, hogy a társadalmi rétegeket úgy festik le, hogy legfelül van a VIP, tehát lényegében a résztvevők, alattuk a normálisok, tehát az átlagos többség és legalul a “kukaturkászok”.

A munkanélküliek számára nyújtott munkanélküli segélyről az a véleményük, hogy az a nemdolgozást erősíti meg, mivel azt jutalmazza. Példaként felhozták, hogy Svájcban mindössze két hétig biztosítanak munkanélküli segélyt, ami bár nem igaz, vélhetően azért említették éppen Svájcot, mert az ottani politikai, társadalmi, gazdasági berendezkedésről az emberek jelentős részének nincs ismerete, azt viszont mindenki tudja, hogy gazdag ország, tehát nyilvánvalóan követendő példa.

Ezzel szemben a progresszív adózást a kiemelkedően jól kereső cégek büntetésének tartják, hiszen “pénzbírsággal” büntetik azt, aki megfelelően vezeti a vállalkozását.

Külön részt képez az alkalmazottak büntetése, jutalmazása egészen olyan szinten, mintha értelem, érzelemmentes idomított lények lennének és mindezt a folyamatot a Munka törvénykönyvének figyelmen kívül hagyásával, pusztán a tulajdonos felsőbb etikai érzéke révén lehetne csinálni. (Jelen alkalmazotti helyzetekben lehet is.)

Külön kiemelném a melegekkel kapcsolatos véleményüket, amelynek az említését semmilyen módon nem lehet vállalatirányítási témához kapcsolni, mégis foglalkoztak a témával. A melegek véleményük szerint aberrált szexuális viselkedéssel rendelkeznek, mert az érzelmi skálán alacsonyan helyezkednek el. Ellenben úgy gondolják, ha felhozzák ezeket az embereket, akkor képesek lesznek meggyógyulni. Ez cél is, és említettek is olyan személyt, aki más területen sikeres, viszont meleg, de igyekszik rendbe jönni.

Összességében azt tapasztaltam, hogy a gazdasági elit még magasabbra emelése a cél, miközben a kevesebb anyagi jólétben fürdőzőkkel még a legkisebb együttérzés lehetőségét is igyekeznek elfojtani.

A piaci verseny győzteseit egyben etikailag, értelmileg, érzelmileg is magasabb rendűeknek kiáltják ki. Aki pedig hajlamos ezt elhinni, az arrogáns, kioktató, a fizetésekkel manipuláló főnökké válhat/válik/vált.

Tónusskála:

http://mia.szcientologia.org/html/part02/chp04/pg0157.html

40,0 A lét derűs nyugalma
30,0 Posztulátumok
22,0 Játszmák
20,0 Akció
8,0 Feldobottság
6,0 Esztétika
4,0 Lelkesedés
3,5 Jókedv
3,0 Konzervativizmus
2,5 Unalom
2,0 Ellenségesség
1,5 Harag
1,1 Burkolt rosszindulat
1,0 Félelem
0,5 Szomorúság
0,0 A test halála

Kiegészítésként a melegekről szóló részhez (a hamarosan megjelenő könyv írónőjének javaslatára):

Hubbard a Dianetika című könyvében perverziónak nevezi a homoszexualitást:

A Preclearek kézikönyvében leírja, hogy szerinte milyen auditálással lehet gyógyítani (!) a homoszexualitást, és hogy az 1.1 körül van a Tónusskálán:

A Tónusskálán a 2.0 alatti emberekre ezt a kezelést javasolja a Túlélés tudományában:

Mindössze két megoldás létezik a 2.0 alatti emberek kezelésére a Tónusskálán; egyik sem tartalmazza azt, hogy megpróbálunk észérvekkel hatni rájuk vagy végighallgatjuk azt, ahogy megpróbálják kimagyarázni a cselekedeteiket.

 

Az egyik megoldás az, hogy felhozzuk őket a Tónusskálán... a korábban tárgyalt három működő eljárásmód valamelyikével. A másik pedig az, hogy csendben és sajnálkozás nélkül megszabadulunk tőlük.