A Clarus Animus Alapítvány támogatásával várhatóan jövő februárban új leleplező könyv jelenik meg egy magyar ex-szcientológus tollából, aki bátran, arccal-névvel felvállalja a vele történteket.

Friss és aktuális történetről van szó, amely több év után a közelmúltban ért véget.

Sok könyvet és (rém)történetet olvastam már arról, hogy ki milyen szörnyűségeken ment keresztül a szcientológiában, de eddig ez tette rám a legmélyebb benyomást. Fontos emlékeztető volt számomra, hogy milyen kegyetlen és embertelen rendszer rejlik a csillogónak feltüntetett felszín alatt.

A történet írója a maga közvetlen és őszinte stílusában tárja elénk kimerítő részletességgel, hogy egészen pontosan hogyan került bele ebbe az egészbe, és minden igyekezete és jószándéka ellenére hogyan vetette ki magából ez a borzasztó szervezet, és vett el tőle szinte mindent.

Arról is beszámol, hogy az úgynevezett Hídon való haladása során egész pontosan mi történt, miből álltak az egyes tanfolyamok, auditálások és eljárások. Ilyen részletességgel ez nem került eddig magyar nyelven bemutatásra – sőt még a munkatársak életének alakulásába is betekinthetünk!

Megdöbbentő volt olvasni, hogy bár voltak formai változások az „egyház” működésében, a lényegi rész azonban csak rosszabb lett azóta, amióta 2007-ben otthagytam őket. Egyre inkább azzá a rémálommá változik az egész, amely miatt vállalhatatlanná vált számomra.

A sztori több szempontból is szörnyű és sokkoló. Részleteket nem árulok el, mert talán még a harcedzett szcientológia-tanulmányozók se hinnék el a durvább momentumokat.

Sokszor olvastam külföldi fórumokon azt a külsős megállapítást, hogy a szcientológia mindig rosszabb, mint azt feltételezed. A könyv elolvasása után kijelenthetem, hogy sose értettem ezzel egyet jobban, mint most.

Nyilvánvalóan fogok még erről írni, de most egyelőre ennyit tudok ezen a nyilvános felületen megosztani.