Ez ugyan már jóideje hír, de most volt időm egy olyan hosszú posztot írni erről, amelyet a téma megérdemel.

A Sundance filmfesztiválon most vasárnap mutatták be a Going Clear: Scientology and the Prison of Belief című dokumentumfilmet. A filmet az HBO megrendelésére az Alex Gibney rendezte, aki már számos igen kényes témához hozzányúlt, és az egyik dokumentumfilmjéért Oscar-díjat is kapott. Az HBO márciusban fogja bemutatni a filmet az USA-ban (és remélhetőleg nálunk is).

A film Lawrence Wright könyvén alapul (itt írtam erről korábban), és 8 ex-szcientológust megszólaltatva, valamint az "egyház" saját propagandaanyagait felhasználva kíméletlenül bemutatja a szcientológia valódi arcát.

A sajtót leginkább a Tom Cruise-t és Travoltát érintő részek tartalma járta be, amelyről a VS.hu is írt:

A film többek közt azt állítja, hogy az egyház tette tönkre Cruise és Nicole Kidman házasságát, mert Kidmant ellenségnek tekintették, részben pszichológus apja miatt (a szcientológia köztudottan pszichológia- és pszichiátriaellenes), Cruise kérésére magánnyomozókat állítottak Kidmanre, akik lehallgatták a telefonját, és a válás után Kidman ellen hangolták a gyerekeit.

Kidman utódját az egyház nézte ki: az akkor még teljesen ismeretlen, azóta az Így jártam anyátokkalban és a Homelandben is szereplő Nazanin Boniadit szánták Cruise-nak, azonban a lány nem viseltetett elég tisztelettel az egyház vezetője, David Miscavige iránt, ezért lefújták a dolgot, és Boniadit fogkefével történő vécépucolásra és hasonló tevékenységekre kötelezték. Boniadi később kilépett az egyházból.

A filmben egyébként John Travolta is szóba kerül, és az, hogy az egyház a sztárt érintő bizalmas információk birtokában van, amelyekkel sakkban tudják tartani. Hogy ezek az információk Travolta szexuális preferenciáira vonatkoznak, arra csak utal a film.

Szép kis "vallás".

Tony Ortega azonnali benyomásai (aki egyébként igen aktív anti-szcientológus blogger):

- a szcientológia minden korszakából sikerült igazán jó felvételeket találni - szerepelnek benne archív felvételek a Sea Orgról, amikor még hajókról működött az 1970-es években, de mutatja az 1993-as győzelmüket is az amerikai adóhivatallal szemben.

- a két Hollywoodban is ismert ex-szcientológus, Jason Beghe és Paul Haggis nagyon jók voltak

- L. Ron Hubbard is megkapta a magáét elég rendesen

- a film két óra hosszú, rengeteg mindent érint, de nyilvánvalóan így sem fért bele minden

- a legnagyobb erénye talán, hogy a rengeteg, látszólag különálló eseményt és történetet sikerült egy átívelő szál mentén egy koherens egésszé kovácsolnia és egy erőteljes üzenetet átadnia

A második cikkében ezt is írja:

- tényleg rendkívül jó az archív anyagok. Bár a Granada TV 1968-os dokumentumát ismeri a szcientológiát régóta figyelők, de Alex Gibney felkutatta az eredeti készítőket, és kapott tőlük egy olyan "kamerán kívül" felvett beszélgetést Hubbarddal, amelyben Ron bátyó beismeri a visszaéléseket.

- szintén nagyot üt Sara Northrup beszámolója (L. Ron Hubbard második felesége) 

- A Xenu-történet is megkapja a megfelelő kezelést (a 2005-ös South Park epizód óta először)

- nagyon jól használja Gibney az egyház saját anyagait arra, hogy bizonyítsa a szcientológiával kapcsolatban megfogalmazott vádakat

- a film egyáltalán nem óvatoskodó vagy utalgatós stílusú, elég keményen kiosztja Hubbardot és Miscavige-t is.

Az egyház reakciója szokásos gusztustalan karaktergyilkosság a Freedom c. magazinjuk hasábjain, online is megtalálható. A filmben nyilatkozó ex-szcientológusokról ilyen jelzők röpködnek: k*rva, pszichopata, bűnöző, kényszeres hazudozó stb.

Mike Rinder még hozzátett pár dolgot:

- Nagyon jól bemutatja és igyekszik érthetővé tenni, hogy MIÉRT léptek be emberek az "egyházba", mit reméltek és hogyan ment gallyra az egész. Így a nézők kevésbé hajlamosak arra, hogy egy "én soha nem dőltem volna be ennek a sz*rnak" felkiáltással elintézzék a dolgot, és tényleg elgondolkozzanak azon, hogy ez akár velük is megtörténhetett volna. Ettől a megközelítéstől érthetőbbek, hihetőbbek és sokkal hatásosabbak a volt szcientológusok történetei.

- A Nicole Kidman lehallgatási sztori nagyon rövid része a kétórás filmnek.

- Azért is fontos ez a film, mert talán felbátorítja a média többi szereplőjét, hogy nekimenjen az "egyháznak".