Előzmény:
http://objektivszcn.blog.hu/2011/09/06/egy_magyar_ex_sea_org_tag_tortenete
Már írtam arról korábban, hogy egy volt Sea Org-tag megírta történetét egy másik blogon, amely sajnos majdnem öngyilkosságban végződött.
Itt a teljes történet átvéve a biztonság kedvéért, kommentelni ott lehet (http://realscn.blogspot.hu/):
2011. máj. 25. 2:03 - írta Cherrish
A szüleim kisgyermekkorom óta szcientológusok voltak. Ez annyiban merült ki, amennyire vissza tudok rá emlékezni, hogy édesapám különböző alap tanfolyamokra beíratott, amelyeket el kellett végeznem, illetve otthon a különböző életre vonatkozó szcientológia alapelveket, és technikákat, mint az asszisztok, alkalmaztuk. Életemnek ezen szakasza, akkori szemmel nézve nem volt rossz. Adódik ez abból is, hogy gyerek szemmel nem mindig látjuk mi zajlik a háttérben.
Körülbelül 2000-ben járhatunk, akkoriban a Student Hat nevű tanfolyamra iratott be édesapám. Ez egyébként a "A híd a teljes szabadsághoz" képzés oldalának legalsó szintje. Bár azt, hogy miért csak később tudtam meg, de ez idő tájt édesanyám kilépett a családi vállalkozásból, és elment a budapesti szcientológia szervezethez (org-ba) dolgozni.
(Csak hogy tisztázzuk már az elején, nem azért linkelek be különböző szcientológia oldalakat, mert promotálni szeretném a szcientológiát, csak tudom, hogy sokatoknak fogalmuk sincs, hogy mi micsoda, mit jelent, pláne mivel elég sajátos terminológiát használnak maguk között, és megmagyarázásukhoz sajnos a legjobb forrás ők maguk, szóval csakis ez a célom ezekkel, és nem is szeretném, hogy bárki a mézes-mázas csapdába ragadjon, a blogomból ki fog derülni, hogy miért.)
Szóval anyukám Pesten dolgozott az Org-ban. És ott megismerkedett egy fickóval, aki a mentora volt, segített neki eligazodni a szervezetben és hasonlók. Hogy hogy nem, ez a fickó úgy döntött, hogy csatlakozik a Sea Org-hoz, amely a szcientológia elit szervezete, a tagjai az életüket teljes egészében a szcientológiának szentelik.Hasonlóképpen kell felfogni, mint mondjuk a keresztényeknél ha valaki apácának/papnak megy. Azt, hogy pontosan hogy is történt nem tudom, csak a végkifejletet, amely végülis az lett, hogy anyum is csatlakozott a Sea Org-hoz. Elég sokat volt fent Pesten, alig láttam. Valamikor 2000 vége fele, vagy 2001 eleje tájékán, azzal jött haza, hogy csatlakozott a Sea Org-hoz, és hogy majd ki fogják küldeni az USA-ba tovább képzésre, hogy auditor lehessen.
Mikor ezt a hírt otthon közölte, édesapám teljes mértékben rábólintott, hogy akkor majd elválnak, és ő itthon marad velünk (velem és az öcsémmel), és nincs semmi gond menjen és mentse meg a világot, meg képezze magát, meg nem tudom mi. Én, mivel mindig is anyás természetű voltam, és fogalmam sem volt, hogy tulajdonképpen miről is van szó − csak annyi jutott el hozzám, hogy az anyukám el fog menni Amerikába – megkérdeztem, hogy esetleg vele mehetnék-e, mire nagy csodálkozásomra az volt a válasz, hogy igen. Ennek az volt az oka, hogy a Sea Orgon belül, volt egy Cadet Org nevű hely, ahol a Sea Org tagok legalább tízedik életévét betöltött gyerekei lehettek, és ahonnan nagy részük később csatlakozik is a Sea Orghoz. Én ekkor pontosan 10 éves voltam, öcsém 5. Ennek folytán az a helyzet állt elő, hogy 2001-ben én édesanyámmal kiutaztam Amerikába, míg az öcsém apámmal itt maradt Magyarországon.
A kiutazásra még pár hónapig nem került sor, eközben én gyakorlatilag magántanuló voltam. A szüleim elváltak. Anya hozzáment a fickóhoz, akinek a hatására Sea Org tag lett.
2011. máj. 28. 19:59 - írta Cherrish
Elég kacifántosan és izgalmakkal tele indult a kiutazásunk.
2001 szeptember 4-én indultunk el Budapestről, és először Koppenhágába repültünk, ahova László (anya új férje) már korábban kiutazott, és ott töltöttünk egy hetet. Szeptember 11-én reggel indult a repülőnk Koppenhágából, és Washington-i átszállással repültünk volna Los Angelesbe. Azt gondolom kitalálhatjátok, hogy miért csak "volna". Igaz, az idő eltolódás miatt felszálltunk, de valahol félúton az Atlanti Óceán felett vissza kellett fordulnia a repülőnek a terrortámadások miatt. Erről a repülőn nem tudtunk semmit, a pánik elkerülése végett nem mondtak nekünk semmit, hogy miért fordultunk vissza. Izlandon, Reykjavikban szálltunk le először, az üzemanyag miatt. Eredetileg a repülő visszament volna Koppenhágában, ám mivel ott az összes hotelben telt ház volt, és nem tudták volna elszállásolni a repülőn tartozkodó számtalan amerikai utast, ezért Bergenben, Norvégiában szállt le végül a repülő. Mi anyámmal másnap reggel visszamentünk Koppenhágába, mivel ott a Sea Org révén nekünk volt szállásunk. Egy héttel később, szeptember 18-án, a repülési tilalom feloldásakor tudtunk végül Los Angelesbe menni.
Mikor megérkeztünk, újabb ijedelem ért minket, mert azt hittük, hogy ki se jöttek értünk, ám szerencsére kiderült, hogy csak nem elég pontosan mondták meg, hogy hol is várnak minket, így végül megtaláltuk őket.
Pár napig maradhattam csak anyukámmal, utána kivittek engem a várostól körülbelül 100 km-re, a hegyekben lévő ranch-ra, ahol az itteni Cadet Org volt. Az a hely ahol a Sea Org tagok legalább 10 éves gyerekei voltak.
2011. máj. 30. 1:41 - írta Cherrish
Azt a ranch-ot, ahol a Cadet Org volt mindeki PAC Ranch-nek nevezte. (PAC - Pacific) Ez körülbelül 50 km-re volt Loas Angelestől, kint a hegyekben.
Nagyon rossz emlékeim vannak erről a helyről. Tudni kell, hogy amikor kiutaztunk és 11 éves voltam, tehát 4 általános osztályt végeztem el. Az angol tudásom kitalálhatjátok milyen volt, be tudtam mutatkozni, számolni, egyszerű tárgyakat megnevezni.
Mindig nagyon egyedül voltam, nem tudtam senkivel sem beszélgetni. Az egyetlen szerencsém, hogy volt ott két orosz lány, és mivel anyukám ukrán származású ezért valamennyire meg tudtam magam velük értetni. Valamennyire. De összességében kirekesztettek a többiek. Sokat sírtam, és természetesen ez sem segített a helyzetemen, beilleszkedésemen. Nem voltak barátaim. Mire megtanultam eléggé angolul, már konszolidálódott ez a helyzet, és nem is tudtam rajta változtatni.
Egyébként mindent nekünk kellett csinálni. A főzést, takarítást, állatok ettetését. Teljesen önellátóan müködtünk. A felnőttek, ha jól emlékszem 3 vagy 4, csak adminisztratív feladatokat, meg iskolai oktatást csinálták.
Körülbelül 2-3 héttel a megérkezésem után, anyukám hirtelen kijött meglátogatni. Odarohantam a minket felügyelő felnőttek egyikéhez, hogy szeretnék egy kis időt vele tölteni, és hogy mentsenek fel a munka alól az napra. Azt kérdezte, hogy írtam-e CSW-t (Completed Staff Work - ilyen kérvényszerűség, amit például olyankor kell írni, ha az ember szabit akar). Természetesen fogalmam sem volt mi az, vagy hogy hogyan kell olyat írni, meg semmi. Természetesen azt mondta a nő, hogy nem mehetek. Erre elkezdtem sírni, mert nagyon hiányzott anyukám, látni akartam, ott volt, és nem mehettem, miközben az egyetlen indok, ami miatt egyáltalán az Államokba jöttem az az volt, hogy anyámmal lehessek.
Arra is emlékszem, hogy itt jött meg először a menstruációm, fogalmam sem volt mi történik velem, és nem is tudtam senkit megkérdezni. Anyumat akármikor hívtam, nem is hívták a telefonhoz, merthogy tanfolyamteremben van és ilyenkor nem lehet zavarni.
2002 januárjában áthelyezték anyámat a floridai Clearwaterben található Sea Org bázisra (Flag, FLB - Flag Land Base). Az előző tapasztalatok alapján úgy döntöttem, hogy nem fogok az itteni Cadet Orgba menni, mivel várhatóan ugyanolyan körülmények között kellene lennem, és ismételten csak 2-3 hetente pár órára láthatnám anyukámat. Ezért én is csatlakoztam a Sea Orghoz Flagben, abban reménykedve, hogy ha egy helyen dolgozunk, többet találkozunk. Teljes mértékben még itt sem volt fogalmam arról, hogy ez mit is fog magában foglalni, anyámnak voltak is aggályai, de a toborzó tisztek gyorsan lepisszegték, hogy ugyanúgy van jogom dönteni arról, hogy mit szeretnék csinálni, mivel hogy én is egy thetán vagyok csak kis testben. Több velem hasonló korú gyerek is dolgozott ott, bár mindegyikük 1-2 évvel azért idősebb volt nálam.
A Sea Org szerződés 1 milliárd évre szól. Merthogy a szcientológiában hisznek a lálek vándorlásban, és ezért nem csak ezt az életedet kötöd le velük... elvileg. Ők hisznek abban is hogy következő életedben emlékezni fogsz erre. A Sea Org-ba lépés feltétele az EPF (Estates Project Force) elvégzése, amely 5 a Sea Org-ra felkészítő tanfolyamból, és ezek mellett kemény fizikai munkából áll, építkezésen segítés, óriási kukák takarítása, konyhában ganézós munka és hasonlók. Én viszonylag gyorsan befejeztem, illetve a Student Hat nevű tanfolyamot és itt sikerült befejezni, ami még otthon kezdtem el. Igazából ezt a részt még élveztem a Sea Org-ból, akármennyire furán hangozhat ez. Tele lettem pumpálva mindenféle világmegváltó és miegyféle gondolatokkal, hogy ez a lehető legjobb lépés, amit tehetettem minden szempontból, és hogy mennyi jót fog ez okozni a világban.
Ezután kezdődtek csak a bajok.
2011. jún. 2. 15:51 - írta Cherrish
Az EPF után Flagben még egy adag tanfolyamot el kell végezni, hogy teljes értékű Sea Org tag lehessen valaki és ez a Flag Readiness Unit (FRU). Itt viszont már a szervezet különböző részein adminisztratív dolgokban kell segédkezni, nem fizikai munkát végezni. Ez gyakorlatilag abból állt, hogy rohangáltál ide-ode mint egy őrült, ott ahova éppen beosztottak, irattár, HGC (Hubbard Guidance Center, itt nyújtják az auditálást), stb. Engem a Toborzó irodába raktak be recepciósként. Mondanom sem kell, hogy írtó nehéz volt megfelelni, tekintve hogy 5 hónapnyi kint lét után, annyira sikerült megtanulni angolul, hogy élőben, ha más nem kézzel lábbal sikerült megértettni magam, ám telefonon... mondjuk úgy katasztrófa volt. Emellett feladatom volt, hogy amikor jön egy új jelölt akkor elindítsak nekik egy vetítést, de ehhez el kellett hagyni a recepciós asztalt, és ha ilyenkor nem vettem fel a telefont, mert nem tudtam, akkor is le voltam cseszve.
Szóval a Fort Harrisonban lévő HGC-khez kerültem, azon belül is én lettem az 1-es HGC Board In-charge-ja (az a személy, aki nyomon követi, koordinálja az adott HGC-ben, hogy éppen melyik auditor melyik preclearrel (az akit auditálnak) van éppen ülésben, felhívja a soron következőket, biztosítja, hogy minden ott legyen időben, hogy az auditornak ne kelljen várnia).
Elég felelőségteljes munka, de mivel nem volt emberük rá, és eddig egy teljesen más beosztásban lévő emberekre segített ki ebben, nem számított, hogy tapasztalatlan voltam azonnal beraktak ide. A bökkenő csak az volt, hogy az '-es HGC az alacsonyabb szintű auditálásokat nyújtotta, amiket a világ bármely pontján elvégezhet az ember, miért jönne Flag-be, a magas szintű auditálások fellegvárába kétszer annyi pénzért? Éppen ezért állandóan hiány volt preclearekből, állandóan kevés volt az auditálási óraszám, meg egyéb más statisztikák is. És emiatt folyton velem pöröltek, pedig nem az én tisztségem volt, hogy az embereket rávegyem arra hogy itt vegyék meg a szolgáltatásokat, nekem a már itt lévő embereket kellett a lehető leghatékonyabban ülésbe (az amikor az auditálás folyik) juttatnom. Körülbelül 3 hónapig volt ez a tisztségem, és addigra már nagyon elegem volt abból, hogy minden rajtam csattan, és ezt szóvá is tettem. Nem túl okos dolog a Sea Org-ban...
2011. jún. 8. 13:03 - írta Cherrish
Óriási vitáink voltak a közvetlen felettesemmel, Sonya-val, aki mind a 4 HGC-ért felelt. Ezek miatt az állandó gondok miatt, meg mert belekevertek engem egy ügybe, amiről később kiderült, hogy nem én csináltam, de akkor már rég elküldtek etikára, és majd egy hónapig voltam ott. A szcientológiában az etika különböző technikákat takar, amivel igyekeznek a helyes úton tartani, ki kell írnod, mi rosszat csináltál, kihallgatásszerű dolgok, úgy nevezett kondíció kidolgozás (most ezt nem fogom részletezni, akit érdekel olvasson utána).
De lényeg, ami lényeg hogy elkerültem a HGC-ből egy időre. A tanfolyam termeknél a Coach Building nevű épületben segítettem ki a szertárosnak, mert 3 tanfolyam teremre volt egyedül. Öszintén szólva élveztem a munkát itt, nem volt akkora nyomás, a szertáros nőci is nagyon rendes volt. Amikor már azt hittem, hogy minden jó lesz, megjelent Sonya, hogy menjek vissza a HGC-be, hogy minden más lesz, nem a HGC 1-ben leszek, hanem a 3-as HGC-ben és Tech Page leszek nem Borad I/C. (A Tech Page az aki a preclearek után rohangál, hogy időben ott legyenek ülésre.) Mondtam neki, hogy nem szeretnék visszamenni, de igazából nem volt választásom, eddig szépen kérte, de kell akkor visszakényszerített volna, mert a Sea Org tagokat oda oszthatják be ahol éppen szükség van rájuk, és igazából nincs apelláta.
2011. jún. 27. 23:09 - írta Cherrish
Egy rövid ideig tényleg úgy tűnt, hogy minden más lesz. Nem kellett egész nap egy helyben állnom, Tech Page-ként az volt a feladatom, hogy a Fort Harrison hotel részébe, meg egyéb helyekre elmenjek a preclear-ekért, hogy ülésbe menjenek.
Ám csak hamar megint rosszra fordultak a dolgok. Tudni kell, hogy a közvetlen felettesem, Steven, és a másik Tech Page, Brian iszonyítosan nagy haverok voltak. Állandóan együtt ökörködtek, kaja szünetekben együtt lógtak. És nem is tudom már pontosan hogyan indult el, de sportot kezdtek el űzni abból, hogy megvicceltek különböző dolgokkal, gúnyt űztek a nevemből, abból, hogy magyar vagyok, miután ezek nem tetszettek és sokszor a sírás szélére kergettek, a reakcióim csak tovább szították a tűzet. És ez napról napra csak egyre rosszabb lett. A végén már gyakorlatilag kerültem a HGC-t amikor csak tehettem, hogy ne is lássam őket. És ez így ment jó 2 éven keresztül.
Mesélnék egy picit arról, ami kevésbé az én személyes körülményeim voltak, hanem úgy általában történtek.
Ilyen például az, hogy minden a statisztikáról szól, hogy többet "termeljünk" mint előző héten, függetlenül attól, hogy reális-e további növekedés, vagy a statisztika hűen tükrözi-e a teljesítményünket vagy sem.
És ha nem úgy alakultak a dolgok (sokszor tőlünk függetlenül) ahogy azt elvárták, akkor súlyos szankciókra lehet számítani. Ez előfordulhat csak személyes, vagy részleg, osztály szinten is, nagyon ritkán az egész szervezet szintjén. Ilyenkor kemény etikai akciók kerülnek kitűzésre, alacsony kondíciók, ártó tettek kiírása, ebéd és vacsora szünet megvonások, hosszabbított munka idő. A munkaidő egyébként sem rövid a Sea Org-ban. "Mivel az életedet a szcientológiának dedikálod, úgy is mindegy nem?" Reggel 8-tól este 10-ig volt a tech, és 9-től 11-ig az admin munkatársak munkaideje. Fél óra ebéd szünettel és 45 perc vacsora szünettel. Na ezt képzeljük el úgy, hogy 1 ember elmegy és hoz 10 doboznyi kaját (nagy toronyként) és mindenki kutyafuttában eszik, ha megvonták az ebédet. Vagy az adott épület drága public büféjében vesz valamit a kevéske fizetéséből (heti5 0$, bár van akinek kevesebb, például nekem, aki kiskorúsága miatt a Cadet Orgon keresztül kaptam a fizetésem, és ezért 34$ volt, vagy a képzésen lévők, akik 25$-t kaptak). És ezt képzeljük el úgy, hogy alacsony statisztika esetén még este utána mentünk a nagy folder raktárba ahol nem tudom hány ezer négyzetméteren óriási polcok rajtuk több ezer mappa amiben az auditálási feljegyzések vannak, és ezt rendbe kell rakni, mert alapból valamiért nincsenek ABC sorrendben :)
Ui: A következő pár posztban hasonló általános dolgokról fogok írni, majd aztán a saját történetem végkifejletéről.
2011. okt. 2. 14:53 - írta Cherrish
Ahogy az előzőekből kiderült mindig nagy volt a nyomás, jóval nagyobb, amit akár egy felnőtt is könnyedén kibír, mit sem szóval a 14-16 évesekről (volt belőlük rajtam kívül 3 is a HGC-ben, én pedig ennyi idős sem voltam, csak 12-13).
Meg kell, hogy valljam elég nehezen bírtam, gyakorlatilag egy idegroncs voltam. Állandóak voltak a viták a feletteseimmel, és ebből következően a KR-ok (Knowledge Report- jelentés, amit az etikának írnak), és rendszeres vendége voltam ezáltal az etikának, ami természetesen tovább szította az amugy sem kedélyes munkahelyi kapcsolatokat (kiváncsi lennék egyszer arra a mappára, ami összegyűlt rólam). Odaáig fajult a dolog, hogy a főnököm főnökeinek a főnöke a Tech Sec (Technical Secretary, a 4-es osztály feje, ahol minden szolgáltatás zajlik, a command chain, így nézett az ény pozíciómból nézve: Tech Page (én) - Board I/C (Steven) - HGC Admin (Sonya) - DTS (Director of Technical Services, Monica) és utána jön a Tech Sec (neki már nem emlékszem a keresztnevére, az arcára annál inkább...)) szóval ő utasított arra, hogy mint kiskorúnak 1 órával hamarabb véget ér a munkaidőm (este 9kor) és minden étkezéskor rendesen egyek, hogy így "bent legyenek a rudimentjeim" (ezt nehéz lenne megmagyarázni mit jelent, de a lényege, hogy szerintük ha rendesen eszem és alszom, akkor nem lesz több gond velem).
Ennek ellenére többször előfordult, hogy ezzel ellentétes közvetlen utasításokat kaptam, hogy ott kellett maradnom megvárni, amíg egy auditor ülésbe megy, vagy bár elmehettem enni, gyakorlatilag nem volt időm, mert hoznom kellett mindenkinek kaját (az előző posztban írtam erről, 10 dobozos tornyok...). És természetesen ott voltak az időszakos esti irattáras rendezgetések, amikről szintén nem akartak elengedni a fenti utasítás ellenére. A vége igazából az lett, hogy bármit is csináltam az valamilyen módon ellenszegült valamelyik utasításnak, amit persze szóvá tettem, de nem vezetett semmire, csak újabb etikai zűrökre. Kettős mércének sajnos lehetetlen megfelelni, de 12-13 éves fejjel nem így láttam, magamban kerestem a hibát, pláne úgy, hogy az etikai kezelések során, illetve a főnökeimtől is folyton azt hallottam, hogy nem vagyok jó semmire.
Gyerek fejjel fogalmam sem volt, hogy mit kellene tennem. Úgy éreztem anyukámhoz nem fordulhatok, hiszen azt hittem neki az az álma, hogy itt legyen és tanuljon, és ha már rávettem, hogy vele jöhessek, nem ronthatom el neki, akármennyire is szenvedek. Így azon kevés alkalmakkor, amikor találkoztunk, soha nem meséltem neki ezekről. Próbáltam élvezni, hogy vele lehetek.
2003-ban írtam egy petíciót a Senior HAS FLB-nek (nagyon nagyon magas beosztású tisztnek számított, az egész bázis HCO-jának a vezetője volt, aki alá a személyzeti ügyek, a kommunikáció, és az etikai dolgok tartoztak (nyílván ennél összetettebb az egész de nem akarom az egész szcientológiai szervezeti felépítést magyarázgatni, akit érdekel járjon utána)), arról hogy kérvényezni szeretném, hogy visszakerülhessek a Cadet Org-ba, mert úgy érzem nem tudok megfelelni a Sea Org elvárásoknak. Már nem emlékszem pontosan mivel érveltem, de egy jó 2 oldalas levél volt. Elutasító válaszként annyit firkantott piros tollal a levelem végére, hogy ha ő képes 11 éves kora óta Sea Org tag lenni és megfelelni, akkor nekem is menni fog.
2011. okt. 2. 15:17 - írta Cherrish
Szerintetek egy kiskorú Sea Org tag mennyit jár iskolába? Hát gyakorlatilag semennyit. Pontosabban hetente egyszer szombaton, vagy vasárnap.
És persze ez azt is jelentette, hogy választanom kellett szabadság és iskola között (persze az etikai gondok miatt nem sokszor kellett, mivel egy Sea Org tagnak elméletben 2 hetente szombaton lehet egy nap szabadsága, ha felfelé megy a statisztikája és nincs etikai kezelés alatt). Ebből és abból kifolyólag, hogy nagyon nehéz volt ezt úgy összehozni, hogy anyumnak is legyen szabadsága, és összesen 3-4 olyan szabadságra emlékszem a 2,5 év alatt, amit együtt tölthettünk el. De ennél sokkal több szabim, amugy sem volt, általában az iskolát választottam.
A Cadet Org iskolájába jártunk, ahol a szcientológia tanfolyamokhoz hasonlóan folyt az oktatás, az egyes tantárgyakhoz volt egy könyv, meg egy checklista, hogy milyen részeket kell elolvasni és milyen feladatokat kell megcsinálni az adott tananyag elsajátításához. Ha ez megvolt akkor van egy viszga a végén. A tanárok csak tanfolyam felügyelőként voltak ott, ha elakadtál akkor mentek oda segíteni.
Az a nagy szerencsém, hogy piszok gyorsan tanulok, jó a memóriám, és emiatt sokkal gyorsabb tempóban haladtam, mint a többiek (itthon a hagyományos iskolákban mindig unatkoztam, hogy az osztály tempójában kell haladni). Mire 2004 júniusában haza kellett jönnünk (ennek körülményeiről lesz szó egy későbbi posztban), már majdnem az amerikai érettségi szintjén álltam. A matematikával és történelemmel mint tárgyakkal teljesen készen voltam, csak a természettudományos és angol tárgyakkal voltam úgy mond "lemaradásban", persze nem a koromhoz képest. Igazából angolból egy hozzám hasonló korú szintjén álltam, csak hát amikor elkezdtem 12 évesen akkor sokkal hátrébbról kezdtem. Szóval majdnem 14 évesen ott álltam hogy max fél éven belül leérettségizem kint.
Ebben az a vicces, hogy amikor hazajöttünk, akkor semmivel sem tudtam többet egy 8-9-es osztályosnál. Szóval a koromnak megfelelően 8.-ba iratott be anyukám, amikor hazajöttünk, és a különbözeti vizsgák (5.,6.,7. osztályra) letétele után olyan volt mintha el se mentem volna (legalábbis tanulás ügyileg), leszámítva azt hogy sokkal jobban tudtam angolul az átlagnál.
De az az igazság, hogy én ezzel egy nagyon ritka eset vagyok. Több beszámolót olvastam ex-szcientológus, illetve Sea Org tagoktól, akik gyerekként kerültek be, hogy egy életre tönkre mentek a továbbtanulási lehetőségei, hogy sokan még az érettségiig sem jutottak el.
Szóval én ezt a sikert nem a szcientológiának és az ő tanulástechnikájuknak tudom be hanem magamnak, mert én képes vagyok tanári felügyelet nélkül tanulni, nem is lassan, de ezzel sokan nincsenek így.
2011. okt. 2. 15:32 - írta Cherrish
Volt egy eset, amikor mindkét munkatársam, Steven és Brian is, ISO-ba (Isolation, ha beteg valaki, ide kerül) került, és én voltam egyedül a 3-as HGC-re, és egyedül kellett menedzselnem az egészet, rohangálni a preclearek után, és ott lenni a Board-nál. Ha jól emlékszem 3 napig volt ez az állapot, és úgy hogy néha Sonya beugrott amíg elrohantam valakiért, sikerült kihúzni a dolgot.
Elismerésként kaptam egy írásbeli dícséretet a Tech Sec főnökétől, sajnos ennek a pozíciónak a Flagben lévő megfelelőjére már nem emlékszem, de egy sima szcientológia szervezetben OES-nek hívják (Organization Executive Secretary, aki a 3-as (Treasury, pénzügy), 4-es (Tech) és 5-ös (Qualification, mondhatjuk úgy hogy minőségügyi) osztályok feletteseinek a felettese)(remélem érthető volt :S). DE valahogy ez nem kárpótolt a 3 napnyi őrületért, fejetlenségért és ordibálásért.
2011. okt. 2. 16:04 - írta Cherrish
Úgy látszik ez egy ilyen nap, ömlik belőlem a szó. Legalább behozom a rengeteg lemaradást, és időt, amíg nem írtam. Azért remélem megértitek, kell egy fajta lelki állapot az ilyen fajta múlt idézéshez, és nem mindig van hozzá kedvem, illetve hál istennek van már, amikor nagyon jó kedvem van és nem akarom ezzel elrontani.
Szóval most az ISO-ról (Isolation, izoláció, beteg szoba, hívjuk aminek akarjuk) fogok beszélni. Ez azért érdekes dolog, mert alapvetően a szcientológusok elvetik bacikat, olyan értelemben, hogy nem azért leszel beteg, mert bacik csakúgy vannak és megbetegítenek, hanem mert azért leszel beteg, mert van az életedben egy elnyomó személy, aki miatt PTS (potencial trouble source) leszel, és lényegében ebben a kiszolgáltatott helyzetben "bevonzod" magadnak a betegséget, vagy éppen bármilyen más negatív dolgot. Szóval vannak bacik, de csak akkor leszel beteg tőlük ha PTS vagy. (Legalábbis én így értelmezem a dolgot, de aztán lehet, hogy tévedek) De ha így van, akkor miért kell elkülöníteni az embert egy külön szobába ha beteg, miért nem gyógyulgathat a saját szállásán? És miért mászkál körbe az MLO (Medical Liason Officer, az akihez fordulni kell, ha beteg vagy, de tévedés ne essék csak nagyon ritka esetben tölti be a neve szerinti tényleges funkcióját és irányít el orvoshoz, általában csak ISO-ba rak, és azt mondja egyél sok vitamint...), szóval miért járkál utána az MLO fertőtlenítős sprével a munkahelyén és ken le mindent a telefonkagylóktól kezdve a kilincseken és asztalán át mindent az adott személy munkahelye környékén?
Na mindegy nem szeretnék többet merengeni a kérdésen, csak felvetettem mint érdekességet.
A legtöbb Sea Org tag mindent megtesz, hogy ne kerüljön ISO-ba, mivel az egyenlő azzal, hogy beteg, ami meg azzal, hogy PTS, ami etikai akciókat von maga után, ami meg tudjátok például azt, hogy nincs szabi. Szóval a legtöbben igyekeznek titkolni ha betegek, ha tehetik allergiára kenik, meg hasonlók.
Emlékszem egy nagyobb influenza járványra, akkor elég sokan betegek voltak a Sea Org-ból, el se fértek az ISO-ban. A HGC-ben kb minden Tech Page kidőlt és csak én voltam. Aztán aznap délután én is belázasodtam és elmentem az MLO-hoz, illetve szóltam Stevennek, hogy odamegyek. Gyakorlatilag ki volt rám akadva, hogy hogy merek beteg lenni, amikor ekkora szükség van rám.
A csavar a sztoriban, hogy akkoriban auditálás alatt álltam (tudni illik a Sea Org-ban minden héten 12,5 óra képzési időt elvileg le kellett töltenie az embereknek, amit vagy képzésre (tanfolyamokra) vagy auditálásra kellett fordítani), és épp előtte való nap "attestáltam" (nem tudom, hogy lehet ezt jól magyarosítani, a lényege az, hogy egy auditálási akció végén rátesznek e-méterre, és megnézik milyen reakciót ad a "tűd", ha "lebeg" akkor átmentél, ha nem akkor még auditálni kell) és ilyen esetben, illetve akkor, ha nem sokkal az utolsó ülés után betegedsz meg, akkor az auditálási mappád kap egy úgy nevezett "red tag-et", ami azt jelenti, hogy 24 órán belül újra ülésbe kell menned.
Ekkor még csak olyan 38 fokos lázam volt, és minden áron ülésbe akartak vitetni minél hamarabb, viszont az auditorom épp ülésben volt ezért várni kellett rá, de mivel nem lehettem emberek között ezért kiültettek egy kinti mellék folyosóra. Akármennyire is Florida, azért nem olyan kellemes lázasan a hideg kövön ücsörögni. Kb 1,5-2 órát vártam, mire jött az auditorom, de akkor már 39 fokos lázam volt, és hiába próbáltak bevinni ülésbe nem voltam auditálható állapotban, ezért nagyon rövid volt, és nem is "lebegett" utána a tűm az e-méteren (milyen meglepő...). Ettől persze ők nagyon idegesek voltak, mert van egy olyan szabály, hogy egy piros cédulás embernek 24 órán belül ülésbe kell kerülnie és kezelni kell a pirosbcédulát, különben az osztály (ez esetben az 5-ös, mert a munkatársi auditálás oda a tartozik, a fizető vendégeké meg a 4-esbe) elveszíti az aznapi statisztikáit.
Estére már 40 fokos lázam volt így kénytelenek voltak adni lázcsillapítót, de emiatt másnap nem voltam auditálható (vannak erre szabályok, megfelelő alvás, étkezés, semmilyen tudatmódosító szer hatása alatt nem szabad lenni, és nekik a lázcsillapító is ide tartozik). Nem tudom végül, hogy alakult, hogy elveszítették-e a statisztikát vagy megoldották azzal, hogy piros cédulából lila cédulássá tettek (a lila cédula azt jelenti, hogy a preclear beteg, ugyan úgy ülésbe kell vinni minél hamarabb, de nincs 24 órás szabály).
2011. okt. 2. 16:27 - írta Cherrish
Most elmesélem az utolsó két napomat a Sea Orgban, illetve Floridában. Lehet, hogy eszembe fognak jutni egyéb esetek és történetek, de jelenleg úgy érzem itt az ideje a lezárásnak, és ha eszembe jutnak, akkor majd leírom későbbi posztban. Illetve szerintem biztosan lesz pár, ilyen "mi történt azután" jellegű poszt, ahol a hazatérésünk utáni életemből azt mesélem el, hogy miként hatottak rám a történtek.
Szóval 2004 júniusában járunk, és ez egy hétfői nap, onnan tudom, hogy minden hétfőn kollektív LRH kazetta hallgatás volt a Fort Harrison auditóriumában, ahol mindenkinek kötelező a részvétel, és névsor olvasással ellenőrzik, hogy mindenki ott van-e.
Szóval hétfő van, és ez egy olyan hét, amikor alacsonyak voltak a statisztikák, tehát a szokásosnál is nagyobb a nyomás, és nem engedtek minket enni menni, annak ellenére, hogy nekem ilyenkor is muszáj lenne, mindegy önellentmondás, volt belőlük elég, már meg sem lepődtem. Szóval megoldásként lementem a Fort Harrison public büféjébe (az FH-ban nem volt munkatársi büfé, és ez jóval drágább mivel a fizető vendégeké), és a heti maradék pénzemből (ami nem volt sok) megvettem a legolcsóbb dolgot, amit láttam, ami egy kicsi (nem tudom megmondani hány ml volt, de tényleg nem sok) fagyis doboz volt, és azt ettem ebédre, mert egyszerűen nem volt más. Ezt látta Sonya (tudjátok, a főnök, főnöke, HGC Admin), és amikor visszaértem a HGC-be nem kicsit szóvá is tette a dolgot, hogy hogy merészelek nem rendesen amikor ki lett adva utasításban, hogy muszáj, hogy ne legyek hisztis, stb, stb, stb. Én viszont megmondtam neki, hogy mégis, hogy várhatja el, amikor a közvetlen utasítás meg az volt, hogy nem mehetünk, és ha elmegyek enni akkor meg azért pörölne velem, illetve hogy nem volt pénzem ennél többre. Erre felpofozott, hogy hogy merészelek feleselni (a szcientológiában back flashnek hívják a feleselsz) a felettesemmel.
Ennél a pontnál, valami elszakadt bennem vagy nem tudom, de teljesen kikeltem magamból, ez a pofon volt az utolsó szalmaszál, amit el tudtam viselni és neki ugrottam gyakorlatilag Sonya-nak. Ütöttem, karmoltam, haraptam, csíptem, húztam a haját, ahol értem.
Természetesen mi más lehetett ezután a sorsom, mint az etika.
Teljesen depresszióba estem, nem tudtam elképzelni mi következhet ezután velem. A két etika tiszt (Cosima, Andy) természetesen teljesen ki voltak rám akadva, hogy hogy tudtam ilyet tenni. Én igazából arra számítottam, hogy a lehető legrosszabb büntetést fogom kapni, amit Sea Org tag kaphat, az RPF. Ez egy olyan program, amiből gyakorlatilag lehetetlen kikerülni, és sokkal durvább, mint az EPF, amit újoncként kell elvégezni. Akit érdekelnek a részletek járjon utána, hogy pontosan mit takar ez a hivatalos álláspont szerint, és a beszámolók alapján is ha teljes képet akar.
Mire ide eljutottunk időben, szóval a 2,5 év alatt, elég rendesen belém nevelték, hogy semmire kellő vagyok, hogy csak a baj van velem, és hogy értéktelen vagyok. Ezzel az esettel csak mélyült bennem ez a kép magamról, és nem láttam semmilyen kiutat a helyzetből, legalábbis 13,5 éves fejjel nem.
Úgy 1,5-2 órával az etikára kerülésem után kikéretszkedtem WC-re. Útba ejtettem az MLO irodát, ahol tudtam, hogy az elsősegély tobozban van egy szike, amit aztán magamhoz vettem, és bezárkóztam a WC-re.
2011. okt. 2. 16:46 - írta Cherrish
Szóval bezárkóztam a szikével a WC-re.
Pontosan az történt, amire most gondoltok, fel akartam vágni az ereimet. Egyszerűen nem láttam más kiutat egy olyan helyen, ahol senkiben sem bízhatok, senkihez sem fordulhatok, és olyan helyzetben, aminek semmiféle megoldási lehetőségét nem láttam. Úgy éreztem nem tudok tovább ilyen stresszben élni.
Olyan lelki állapotban voltam, hogy gyakorlatilag nem is éreztem, amikor belevágtam a kezembe. Többször is. De mivel halványlila gőzöm nem volt arról, hogyan kell "jól" csinálni ezért csak a bőrt sikerült felvágni, a húst és komolyann ereket nem. De azért elég rendesen vérzett. Nem tudom hány órán át voltam odabent, de senki se keresett, se az etikáról, se a HGC-ből. Legalábbis a kazetta hallgatásról való hiányzásomig nem.
Este volt már, minden lámpa le volt kapcsolva, csak a WC-é nem. Ezért elég könnyen megtalált Cosima, az etika tiszt. Kérdőre vont miért nem vagyok lent a kazetta hallgatáson, először észre se vette mit műveltem. Mondtam neki, hogy nem tudok lemenni, és kicsit felé fordítottama karom. Észre se vette, csak megint rivallóan rákérdezett, hogy miért. Megint a kezem mutattam neki, és akkor esett le neki először, hogy mit csináltam. Elszörnyedve mondta, hogy úristen mit tettem. Azonnal szólt a vele lévő fickónak, hogy haladéktalanul keresse meg az anyámat, engem pedig levitt a Fort Harrison garázs bejáratától nem messze lévő OSA irodába (Office of Special Affairs, ők intéznek minden jogi ügyet, illetve sok minden mást is, nehéz lenne pár mondatban körbe írni, de talán a legtalálóbb ha azt mondom, hogy a szcientológia szervezetek titkos szolgálata). Ott várattak, amíg anyámat odahozták, és utána még e-méterre tettek és kihallgattak, hogy miért tettem, meg hasonlók. Addig csak épphogy bekötözték a kezem, hogy ne vérezzek össze mindent, és csak a kihallgatás után vittek el egy orvoshoz, aki gondolom maga is szcientológus volt, hogy összevarja a kezem, és még így is azt kellett mondanom neki, hogy véletlenül vágtam meg egy rossz fémszekrényből kiálló vasdarabbal, ahogy húztam ki a fiókot.
Miután összevarrtak engem és anyámat egy hotelbe vittel Tampába az éjszakára és folyamatosan volt velünk egy etika tiszt, nem sokra emlékszem az estéből, mert hamar elaludtam. Másnap elvittek minket a szállásunkra és kaptunk egy órát, hogy mindent összepakoljunk és már vittek is minket a repülőtérre, ahol az első, így több csatlakozásos, budapesti gépre feltettek bennünket.
