Ezt a Leah Remini: A szcientológia és utóhatásai (A&E, USA) epizódot mindenkinek látnia kéne, akinek köze volt vagy van a szcientológia szervezethez, akár tagként, akár a rokonain, ismerősein keresztül - hogy jobban megértse, miért bánnak vele úgy, ahogy.

A szcientológia és utóhatásai, 2. évad 8. rész - A legtöbb jó

Annak ellenére, hogy belülről és kívülről is alaposan ismerem a szcientológiát, mégis mélységesen megdöbbentett és kiakasztott az embertelenség, amit ez a két élettörténet illusztrál.

Az egyikük Mimi Faust, akit 13 éves kislányként egyszerűen kiraktak a szerezetből az utcára, hogy boldoguljon Los Angelesben, ahogy tud, mert nem akart behódolni a szcientológiának. Ez volt számomra az egyik leghúsbavágóbb epizód és üzenet a Leah Remini: A szcientológia és utóhatásai sorozatból.

Itt van a legsarkalatosabb ellentmondás, filozófiailag és gyakorlatilag is.

Ez lenne a legtöbb jót? A legtöbb területen? 

Vagy inkább "a cél szentesíti az eszközt"?

Hubbard és a szcientológia döntéseinek legfontosabb alapelve: Az a jó döntés, a helyes cselekedet, ami a legtöbb jót hozza a legtöbb dinamika számára, azaz a túlélési törekvést a lehető legtöbb területen támogatja. A dinamika hubbardi meghatározásban egy minden lényben jelenlévő hajtóerő, a túlélésre irányuló erőfeszítés, az egyén, család, csoport, emberiség, élővilág, fizikai világ, szellemi világ és az isten által. 

De valahogy az a megegyezés, amit a szcientológia szervezetként közvetít és a tagokra erőltet, hogy a 3. csoport dinamika (3D), tehát a túlélés a csoport által fontosabb, mint az alacsonyabb dinamikák; tehát a túlélés mint egyén vagy család alá kell, hogy legyen rendelve a csoport általi túlélési törekvéseknek. 

Ezért, amikor dönteni kell, jön a "legtöbb jót a legtöbb dinamikán" elv alkalmazása, ami közmegegyezés szerint azt jelenti, hogy a csoport fontosabb, mint az egyén vagy a család, mivel a csoport egy "magasabb" dinamika, egy magasabbrendű hajtóerő, és felülírja az alantasabb, egoisztikus törekvéseket.

És ezzel az elvvel megindokolható MINDEN, legyen akár a legnagyobb ártó tett az egyén vagy a család, és ezáltal a társadalom ellen.

Hogyan lehet ezt eladni a tagoknak, hogy azok ilyen őrültnek tűnő, romboló döntéseket hozzanak, feladják a saját családjukat és életüket a szcientológiáért? Úgy, hogy mivel a szcientológia az emberiség, sőt, a szellemi, fizikai és az élővilág megmentésén munkálkodik, ezért a szcientológia mint csoport túlélése kulcsfontosságú az össze többi dinamika számára, mivel a világ jövőjéről van szó. Tehát, a szcientológia mint csoport MINDEN dinamikát, minden túlélési törekvést segít - ezáltal, ha a szcientológia csoportot támogató döntést hoz valaki, akkor ez mindenképpen beleillik a "legtöbb jót a legtöbb dinamikán" elvébe. Mert mit számít egy egyén, vagy egy szétzilált család, a világ megmentéséhet képest? Az örökkévalóság minőségéhez képest?

Itt van elásva az, ami ilyen rombolóvá tette a szcientológiát. Ez nem félreértés, ez céltudatos ideológia, amit belenevelnek a munkatársakba és tagokba. És mindenki, aki még hisz benne, bemagyarázza magának, hogy ez így igaz és helyes, és ezzel menteget minden romboló cselekedetet. Emiatt rendben van, ha csődbe viszi a céget és abból fizet az "egyháznak", rendben van elválni az akadállyá vált házastársól, vagy beadni a gyereket a Sea Orgba 14 évesen. Mert ez a legtúlélőbb cselekedet. Ez menti meg a jövőt. Ettől lesz "tiszta" a bolygó.

Az ilyen elvek mindig totalitárius rendszert hoztak létre, ahol az egyén és a család semmi és a csoport, a párt, a vezetőség érdeke a fontos, ahol a csoport vezetői valamiféle ideológiai háborút vívnak a fényes jövőért, és az egyéni áldozathozatal elvárt kötelesség...

Hubbard maga úgy definiálja az ártó tett fogalmát - ez kötelező tudásanyag minden tagnak, része a személyes integritás alaptanfolyamnak is - hogy az ártó tett nem egyéni megítélés kérdése, hanem bármilyen tett vagy mulasztás, amely megsérti a társadalom/csoport írott vagy kimondatlan morális kódexét, amibe az illető beleegyezett.

Akkor is ártó tett például egy törvény megsértése, vagy valami morális szabály áthágása, ha az egyén úgy gondolja, már nem érdekli vagy nem ért egyet vele - mert azzal, hogy a társadalom tagja, hallgatólagosan beleegyezett ezekbe.

Ezért, amikor a gyónásra kerül a sor, mindent ártó tettként vállalnak fel, amikor bármilyen társadalmi szabályt megszegtek. Legyen az a tilosban horgászás, egy félrelépés a házasságon belül, adócsalás vagy egy családtag bántalmazása - ezekbe az illető valamikor beleegyezett, ezért a megszegésük ártó tett. Ha erre felhoz valami mentséget, akkor azt igazolásnak, megokolásnak hívják, és ez azt jelenti Hubbard szerint, hogy a bűnös lélek csak kisebbíteni szeretné azt, amit elkövetett.

Az emberiség tagjaiként beleszülettünk és ésszerűen beleegyeztünk abba, hogy a társadalom és a túlélés legfontosabb alapköve a család. Úgy tartjuk, hogy minden jóérzésű, épeszű ember kötelesége a családtagjaik és gyermekeik védelme. Hivatkozhatunk akármilyen magasztos felsőbbrendű célra, akkor is ártó tett lesz, ha valaki a gyerekét eltaszítja és magára hagyja, amikor annak még szüksége lenne rá. És ennél még alapvetőbb az emberi élethez, méltósághoz való jog védelme.

Hasonlóan más diktatúrákhoz a szcientológia is arra hivatkozoik, hogy a "legtöbb jót" elve alapján az egyén és a család érdekei alárendelődnek a közösség céljainak. A cél szentesíti az eszközt, szentesít bármilyen visszaélést az egyénnel és a családdal vagy más csoportokkal szemben, amennyiben ez az adott csoport, mozgalom érdekeit szolgálja.

A fenti poszter jelmondata: "Megteszük, akármit is kell tennünk, hogy elhozzuk a dianetikát és a szcientológiát a világnak!" Kerül amibe kerül? Valóban ez lenne a kiút? Valahogy, a fenti nőnemű testbe született thetán, 1,000,000,000 évre szerződött Sea Org szerzetes arcát elnézve, nem szívesen élnék abban az "épeszű világban" amit kötelességüknek éreznek megteremteni...

Mi van, ha pont az ellenkezője igaz? Mi van, ha minden pillanatban a megfontont, bölcs, empatikus, másokra is tekintettel levő, helyes cselekedet fog az emberiség megváltásához vezetni? Mi van, ha közben akár törődhetünk is egymással és örülhetünk az életnek? Mi van ha éppen ez a titka, és ilyen szemszögből kell megfontolni mi a "legtöbb jó"?

Tudom, az a válasz, hogy azért kell a szigor és az önmegtagadás, mert háború folyik a gonosz ellen, a bolygó haldoklik. meg kell menteni. Pont ez az, ami kimerítő idegileg és fizikailag, hogy egy folyamatos vészhelyzet áll fenn a szervezetben, mintha mindig a csatatéren kéne harcolni szünet nélkül, és nem látszik a vége... Ez a hozzáállás; a szcientológia elit szervezete, a Sea Org céltudatosan a haditengerészet mintájára lett létrehozva.

De amikor valakinek ott van a gyereke, annak nem az a szent feladata, hogy a lehető legjobban felnevelje, segítse, támogassa? Nem azzal teszi jobbá a világot, hogy a maximumot adja mint szülő? Hagyja el a gyerekét az "univerzum magasztos céljainak megvalósítása" érdekében? Ezzel nem állít jó példát senkinek. A bolygónk nem lesz "tiszta", ha az alapvető emberiesség, kivész mindenkiből és a távoli nagy és nemes cél szentesít bármilyen ártalmas jelenbeli cselekedetet, ami emberi életeket és lelki kapcsolatokat rombol le, tehát tönkreteszi a többi dinamikát. Ha mindenki így cselekedne, veszélybe kerülne a faj túlélése.

Egyet szívesen elfelejtenek a szcientológusok, akik a legtöbb jót a letgtöbb dinamikán elvét hangoztatják. A dinamikák élő rendszerekről szólnak és egymásra épülnek, ezért itt is a minimum elv érvényesül, mint a növényeknél vagy ökoszisztémáknál. Az a tényező határozza meg a növény növekedését, amelyből a legkevesebb van. 

Vagyis, az a dinamika fogja megszabni, vagy lehúzni a többi dinamika növekedését, amelyet a legjobban elnyomnak vagy elhanyagolnak. Ha egy életterületet elnyomnak, az hosszabb távon megakadályozza a személyes fejlődést, növekedést.

Hiába halad valaki a "hídon a teljes szellemi szabadság felé", ha a krónikus alváshiány, a rossz életmód, a szeretetteli emberi kapcsolatok hiánya megbetegíti. Ha elhanyagolja alapvető testi- lelki szükségleteit, akkor az első személyes dinamika válik szűk keresztmetszetté - ha nem teszi rendbe, akkor megakadályozza a növekedést a többi dinamikán, mert fizikailag és lelkileg belebetegszik. Ugyanez a második dinamikára is igaz, a családra és a gyerekekre. Ha ez el van fojtva, meg van tiltva, vagy alá van rendelve mindennek, ha fel kell áldozni, akkor az egyén (és a körülötte élők) szenvedni fognak ettől. Ezt a hajtóerőt sem lehet kiirtani senkiből, és ez határt fog szabni a személyes nyereségeinek, fejlődésének - még ha tagadja is pár évig.

Mialatt a szervezetben robotoltam és néztem a többi elhanyagolt, alvás- és szeretethiányos munkatársat, egyre jobban leesett, hogy ez az igazság.

Egyik kedvencem az "Idétlen időkig" című film (Groundhog day, 1993). Ebben a történetben addig ismétlődik karmikusan ugyanaz a nap, ugyanazok a helyzetek, amíg az egyén végre elkezd felelősséget vállalni minden egyes interakcióért másokkal, minden egyes cselekedetért az életben. A főhős az arroganciától a teljes kétségbeesésen át végül eljut arra a pontra, ahol elkezd tényleg felelősséget vállani az életéért és a kapcsolataiért másokkal. Innentől már nem teher számára mások megértése, egy szeretteljes törődés vezérli, és örül mások örömének. Innentől az igazi személyes integritására hallgat, hogy mikor mit kell tennie - és ekkor éri el a boldogságot az életében.

Ha mindenki eljutna ide, akkor lenne "tiszta" a világunk. Hogyan lehetne másokon átlépve, ártó tettek sorozatán keresztül eljutni a megtisztulásig?

Akinek mindig is erős volt a morális érzéke, az ezt a szcientológia tagsága alatt is meg tudta vagy tudja őrizni. Akinek erős az integritása, az nem engedi, hogy nyomást gyakorojlanak rá személyes döntéseiben - inkább kilép az egészből, minthogy a becsületét, barátait, családját, másokért vállalt felelősségét feladja. Ha vagy-vagy kényszerdöntések elé állítják, akkor felismeri, hogy ez úgy, ahogy van, nem helyes. Azokban az időkben, amikor valamilyen ideológiai diktatúra uralkodott, akkor sem mindenki alkudott meg a rendszerrel, volt akinek a morális érzéke és elvei fontosabbak voltak, mint az élete vagy karrierje egy elnyomó rendszerben. 

Ne feledjük, egy döntés soha nem a szervezet, hanem mindig az egyén felelőssége. Mindenkinek a saját karmájával kell szembenéznie.

De annyi minimum elvárható lenne a "világ legetikusabb csoportjától", aminek a szcientológia tartja magát, az "Út a boldogsághoz" terjesztőitől, hogy ne kényszerítsék felelőtlen döntésekre a saját tagjaikat.