Nemrég jelent meg a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének tanulmánya a szcientológiáról.

A könyv szerepe

A könyv szerepének megértéséhez egy kis múltidézés szükséges.

A ’90-es évek közepén (az amerikai adóhivatallal folytatott vita részeként) az egyház számos ismertebb vallástudóssal és szakértővel készítettett tanulmányokat a szcientológiáról. Ezeket itt meg is lehet találni magyarul:

http://hungarian.bonafidescientology.org/bonafide-scientology.htm

(Köztük van a hírhedt, Urbano Alonso Galan „vatikáni vallástudós” által írt tanulmány is, amellyel anno az országos média is foglalkozott.)

Ezek megírását 100%-ban az egyház finanszírozta, és a bennük foglaltakat érvként használta az adómentes státusz kiharcolása során az USA-ban.

Magyarországon most „helyzet” van – a jelek szerint januártól már nem lesz az egyház a szcientológia. Elővették tehát a bevált módszert, és készült egy magyar tanulmány is. A keletkezésének körülményeiről annyit tudok, hogy a könyv alapjául szolgáló kutatásban az egyház együttműködött a kutatókkal, valamint részben vagy egészben finanszírozta is azt.

A könyv ennek megfelelően meglehetősen pozitívra kellett, hogy sikeredjen. Ezt a célt sikerült is elérni, hiszen a szcientológiának talán még sosem jelent meg ennyire pozitív elemzése Magyarországon.

A hangvétel

A szerzőket mindenképpen elismerés illeti azért, hogy a mozgástéren belül igyekeztek kritikus véleményeket is megfogalmazni. Az egyház nyomására sajnos ebből csak pár rövid mondat, illetve említések maradtak benne a végleges változatban.

A kutatási eredmények is sok szempontból tanulságosak, a számomra fontosakról külön fogok értekezni.

Megfigyelhető az is, hogy a könyv bizonyos részeinek (amelyet egyoldalúan pozitív képet festenek az egyházról) nyelvezete és stílusa elüt a könyv többi, tudományos igényességgel megírt részeitől. A szerzők utalnak is rá, hogy ezen részek az egyház által biztosított anyagokból származnak. Ez természetesen némileg meg is kérdőjelezi ezen részek objektivitását, de erről lesz még szó.

A fejezetek

Sajtója

Nagyon nagy piros pont a szerzőknek, hogy bekerült a blogom linkje. Ezért itt külön köszönetet is mondok.

Ez a jól sikerült fejezet részletesen elemzi az egyház magyarországi sajtóját az elmúlt 10 évben. Kb. 500, kis részben semleges, és túlnyomórészt negatív hangvételű cikk foglalkozott az egyházzal ebben az időszakban. Ezt a megállapítást fontosnak tartom.

Szervezetei

Ez sajnos az egyház „fizetett hirdetés” rovata lett. Messziről ordít a szövegről, hogy eredetileg az egyház valamelyik fejese írta. A szerzők sajnos nem tudták vagy nem akarták ellenőrizni az egyház által közölt adatok hitelességét, így számos olyan állítást tartalmaz ez a fejezet, amely nem fedi a valóságot.

Pár példa:

-        az egyház magyarországi megalapításának történetéből kimaradt a kezdeti belharcok elemzése (egyszerre két, a másikat nemhivatalosnak tekintő Dianetika központ működött stb.)

-        Az egyház hazai negatív sajtóját a „Németországból  beszivárgó feketepropaganda” következményeként jellemzi, holott voltak magyar áldozatai is már az egyháznak.

-        1997 tavaszán a nemzetközi vezetés létrehozta a közép-európai menedzsment szervezetet (OTL Magyarország) – ez nem így volt. Az OTL-t Fekete Miklós, a magyar egyház későbbi de facto vezetője alapította partizánakcióként, és kb. fél évig tartott lenyomni az egyház nemzetközi vezetésének torkán, hogy márpedig itt lesz ilyen menedzsment szervezet.

-        Idézet: „2002-ig töretlen fellendülést élt meg a Budapest Org.” Az ilyen mondatok leközlése sajnos még komolytalanabbá teszi ezt a fejezetet. Tetszetett volna kikérni a statisztikákat. Már az APEH 1% adatokból kiderül, hogy az egyház kb. 1 évtizede kb. 1000 tag körül stagnál, személyes tapasztalataim is ezt erősítik. Voltak ugyan fellángolások (és mélypontok is), de az org 1995 óta kb. ugyanakkora volumenű „termelést” folytat.

-        Az ideális orgról szóló részt nem is kommentálnám, mert akárhogy is magyarázzuk, 5 éve nem tudták még a tervezési fázist sem lezárni.

A fedőszervek (Drogmentes Maraton stb.) bemutatása szintén reklámízű, gyakorlatilag az egyház által leadott szöveg szinte 100%-os copy paste-jének tűnik.

Konflikusai

A tanulmány itt elemzi az NBH-évkönyvnek tartalmát (kiemelve, hogy egyszer sem nevezik néven az egyházat).

Utána rátér a pszichiátria elleni harcra, illetve a két vezető pszichiáterrel (dr. Veér András és dr. Erőss László) kapcsolatos ügyekre. A szerzők szerint dr. Veér három könyve „bulvárjellegű”, és „személyes érintettség” miatt íródtak. Szó esik Erőss László pálfordulásáról, de itt is hiányzik annak okainak elemzése.

Kitérnek dr. Péterfalvi Attila állásfoglalására is, az e-méter használatára, valamint az adatvédelmi problémákra. Ez szerencsére elég tárgyilagosra sikerült, sőt a szűrőn még az is átcsúszott, hogy az egyház által aláíratott „joglemondó” nyilatkozat semmis.

Története

Ismét egy kissé túl rózsás képet festő rész az egyház nemzetközi történetéről, melyből pár kínosabb epizód kimaradt. Amelyik bennemaradt, az is a valóságosnál kevésbé problémásnak van láttatva. Pozitívumként említendő, hogy legalább  bekerültek a szövegbe.

Tanításai

Viszonylag korrekt, bár Hubbard dokumentált plagizálásainak jobban utána lehetett volna menni.

A Xenu-történet természetesen kimaradt, nem nehéz kitalálni, hogy miért (bár említik a szerzők, nevén természetesen nem nevezve).

Tagsága

A szerzők 2000-re teszik a tagok számát, míg az egyház szerint 60000 tagjuk van (tudtommal ennyien vettek Hubbard könyvet Magyarországon, őket kissé túlzás tagoknak tekinteni). Ezt érdemes lett volna továbbgondolni (univerzálisan működőnek nevezhető-e egy olyan módszer, azaz a „tech”, amely 60000 komoly érdeklődőből mindössze 2000-et tudott „megtéríteni”).

A szerzők említést tesznek arról, hogy nagyobb 20 interjút készítettek, főként a szcientológia vezető figuráival, de voltak köztük kiugrott tagok is. Nagy fekete pont jár azért, mert csak a szcientológusokkal készített interjúkat elemezték, és egy mondatban elintézték az ex-szcientológusokkal folytatott beszélgetéseket (ez minden bizonnyal az egyház nyomására történt így).

A másik nagy fekete pont azért járt, mert mindenféle vizsgálat nélkül elfogadták és tényként közölték a szcientológus interjúalanyok azon állításait, hogy gazdagabbak, boldogabbak stb. lettek a szcientológia hatására.

Az is furcsán fest, hogy a szcientológus átlagos jövedelme magasabb, mint az átlagkereset. Az 1%-os adatok ennek ellentmondanak, illetve a munkatársak még a minimálbért sem keresik meg, tehát valami sántít a mintavétellel.

Mi a szcientológia?

A szerzők végköveztetése az, hogy a szcientológia „alternatív vallás”, azaz vallásként azonosítható, bár a hagyományos vallásoktól jelentősen eltér.

Erre csak annyit kívánok reagálni, hogy mivel mindenki abban hisz, amiben akar, a szcientológia tekinthető alternatív vallásnak is. De akkor ne hagyományos, hanem alternatív egyház legyen, amelyre ugyanazok a törvények vonatkoznak, mint a gazdasági társaságokra, és ne kapjon adómentességet.

Végső megállapítások

A könyv elég vegyesre sikerült. A tényszerű beszámolók jól sikerültek, a kutatási adatok érdekesek és hasznosak, a propaganda-részek felejthetőek. A háttere miatt nem tekinthető teljesen objektív és független elemzésnek, de ennek ellenére jó, hogy megjelent, ezzel is tovább bővült a szcientológiával kapcsolatos vélemények színes palettája.