Dr. Lenkei Gábor szülész-nőgyógyász, belgyógyász és kutatóorvos, a Dr. Lenkei vitaminbirodalom volt tulajdonosa 2010. március 7-én, 00:04-kor új bejegyzéssel kedveskedett olvasóinak.
Ezt pár óra múlva törölte (a bejegyzést elolvasva sejthető, hogy miért), a Google Cache azonban megőrizte, így közreadom. Ha így is viselkedik a hatóságokkal, mint ahogy ezt a bejegyzést megfogalmazta, akkor nem csodálom, hogy rászállnak.
Tananyag lehetne kommunikáció szakon "a lekezelő arrogancia", és a "hogyan ne kommunikáljunk hivatalos személyekkel" illusztrálására.
A bejegyzés:
2010. március 7. vasárnap
Kategória: Blogbejegyzés — Dr. Lenkei Gábor @ 00:04
Az ÁNTSZ már egy jó ideje nem talál ürügyet arra, hogy belémkössön. Naivan, majdnem azt hittem, már nem is keres.
Tévedtem. Ma már nem is helytálló a “nem talál”. Már csak azt lehet kijelenteni: egy jó ideje nem talált. Múltidőben.
Egészen 2010. március 4-ig, amikoris a leghíresebb Dr. Lenkei Vitamin szaküzletben, a József körúton, ismét megjelentek. Egyszerre öt ÁNTSZ ellenőr. Idegenek, nem a VIII. kerületből valók. Valahonnan máshonnan küldte őket valaki.
Meg még két további ember, akik nem léptek be az üzletbe, de a másfél órás ellenőrzés alatt, mindvégig a bolt előtt álldogálltak, az utcán. Nem mutatkoztak be. Csak vártak, amíg az ellenőrzés véget nem ért.
Heten voltak. Ezt nem azért írtam ide, hogy Ön bármire asszociáljon! Csak egyszerűen ennyi volt a számuk. Minden további jelentés nélkül.
Aki keres, talál. Nem véletlen a népi bölcsesség.
Az öt ellenőrből három tanuló volt. Először úgy tűnt, az idősebbeknek meg kell mutatniuk, egy igazi ÁNTSZ ellenőr nem távozik úgy, hogy nem talál hibát. Csak a végén derült ki az igazság.
Találtak.
Kettőt.
1./ Az egyik termék címkéjén az összetevők felsorolásánál, bár minden alkotóelem és minden mennyiség szabályszerűen volt feltüntetve, az ellenőrök kifogásolták a hatóanyagok felsorolásának sorrendjét.
Ezt a “súlyos hibát” már jelezte felénk korábban az ÁNTSZ leányvállalata, az OÉTI (Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet). Ki is javítottuk a címkét, visszaküldtük nekik az újat, el is fogadták. Tudomásul vették, hogy a következő szállítmány már olyan címkével kerül forgalomba, amelyen az összetevők az elvárt sorrendben lesznek feltüntetve.
Ez az információ azonban - úgy tűnik - nem jutott el az ÁNTSZ egyik irodájából a másikba, annak ellenére, hogy az OÉTI minden levelében értesít minket arról, hogy a határozata másolatát megkapták az ellenőrzéseket végző ÁNTSZ munkatársak is.
Nos, mivel ez - a jelek szerint - mégsem jutott el hozzájuk, csak hozzánk, erre a “súlyos hibára” hivatkozva az ellenőrök először le akarták vetetni a terméket a polcról, de az idevonatkozó törvény ismerete előtt meghátráltak. (címkehibára hivatkozva ugyanis nem lehet korlátozni, vagy megtiltani egy étrend-kiegészítő forgalmazását) Ezt ők is belátták.
Végül megelégedtek azzal, hogy elrendelték a címke felülragasztását a “helyes sorrendet tükröző” matricával. Bár az OÉTI korábban elfogadta, hogy ez a szállítmány már így került forgalomba, és a következő adag jelenik majd meg az új címkével, úgy tűnt, nekik hozniuk kell valamilyen határozatot.
Ők maguk - mármint az ellenőrök - nem voltak túlságosan kötözködőek, inkább feszengeni látszottak. Mintha parancsot kaptak volna arra, hogy találjanak valamilyen hibát. Mintha nem lenne szabad hazamenniük enélkül. (Persze mindez csupán feltételezés, egyfajta megérzés) Tovább keresgéltek.
És lám…
Tudjuk már. Aki keres, talál.
2./ Az üzletben szabályszerűen ki van ragasztva a “dohányozni tilos” felirat. Eleve szóba sem jön, hogy bárki odabent gyújtson rá.
Az ellenőrök közül az egyik, a legvérmesebb, megkérdezte, hogy ugyan közzé van-e téve olyan ügyvezetői utasítás, amely a kiragasztott matricán túlmenően, írásban is megtiltja az üzlethelyiségben való dohányzást, és amelyet a dolgozók alá is írtak.
Nos, ilyenünk valóban nem volt.
Figyelmeztetésben részesültünk.
Ott helyben elő kellett állítani egy ilyen ügyvezetői utasítást és haladéktalanul alá kellett íratni a dolgozókkal.
Időközben, amíg az írásbeli ügyvezetői utasítás elkészültére és minden alkalmazott általi aláírására vártak, megkérdezték, hogy milyen módszerrel ellenőrizzük azt, hogy a dolgozók valóban betartják-e ezt az utasítást.
A velük foglalkozó kollégám azt felelte, hogy “beleszippantunk a levegőbe”.
Mivel más hivatalos, törvény által előírt ellenőrzési mód nincs, ez a módszer átment a szigorú vizsgán.
Amikor az egyik munkatársam megkérdezte, hogy milyen gyakran kell beleszippantanunk a levegőbe, felszólították - hivatalos közeg -, hogy ne komolytalankodjon.
A korábbi ÁNTSZ ellenőrzéseken megedződött és a jogszabályokban immáron rendkívül jártas munkatársaim egyike megkérdezte, hogy minek vagy kinek köszönhetjük a látogatást.
Előszsör nem kapott választ, de ő már kapásból tudta idézni a KET (a Közigazgatási Eljárásról szóló Törvény) megfelelő paragrafusát, amely szerint iratbetekintési jogunk van.
Előkerült hát az egyik táskából az utasítás, amelyből kiderült, hogy az ellenőrzést Dr. Muszkás Mária ÁNTSZ tisztifőorvos asszony rendelte el, a címkehibára hivatkozva (amely már rendezve lett az OÉTI nevet viselő részlegükkel és erről elvileg ő is értesítve lett).
Írásos utasításba adta továbbá egy olyan bizalmas üzleti információ megszerzését is, amelyhez az ÁNTSZ-nek semmi köze.
Felmerült a gondolat. Csak nem neki akartak megfelelni az ellenőrzést végző munkatársak? Csak felmerült, semmi több…
Muszkás Marika, ÁNTSZ-es doktornő, tapasztalataim alapján, szeret segíteni nekem abban, hogy minden, a legnagyobb precizitással a törvény betűinek, de legalábbis az ÁNTSZ elvárásainak megfelelően legyen nálam.
Korábban, nem vonom kétségbe, hogy ugyanezzel a segítő szándékkal, már küldött rám egy egész busznyi rendőrt, hogy buktassák le a nálam dolgozó feketemunkásokat. Lukra futottak, nálam sosem volt ilyen. De azóta is hálás szívvel gondolok Marikára, örülök, hogy ennyire vigyáz az erkölcsösségemre.
Fel sem merül bennem a gondolat, hogy most mást akarhatott, mint segíteni.
Megértettem, mennyire értékes a személye számomra.
Mivel nálam már az ajtókilincs is előre köszön az ÁNTSZ bármelyik munkatársának, egyre közelebb kerülök ahhoz az áldott állapothoz, amelyben még akkor sem tudna belémkötni senki, ha maga az ördög érkezne meg hozzám vizitre.
Drága Doktornő!
Köszönöm a gondoskodást!
Tisztelettel: Dr. Lenkei Gábor
