Tények, tapasztalatok, vélemények és hírek a szcientológia egyházról

Szcientológia: objektíven és szubjektíven

Szcientológia: objektíven és szubjektíven

Tudatos antipszichiátriai fellépés

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2009. április 29. - Reformer

Elfogott válasz, jól példázza az átlag szcientológus pszichiátriaellenességének megalapozottságát:

 

Sziasztok!

Én támogattam a kampányt 5000 Ft-tal! Szerencsére nincs első kézből információm a pszichiátria szörnyűségeiről, de mostanában másodkézből nagyon sok dolgot hallok róluk, úgyhogy megérdemlik!

 

Ez volt az eredeti levél (a háziorvosoknak gondolom pont az hiányzik, hogy a CCHR "folyamatosan hívja" őket).

 

Sziasztok!

December óta folyik a Halálos Profitszerzés DVD kampány.

Tudjátok mi történ a kampány meghírdetése óta?

Eltelt 5 hónap. A Sea Org munkatársak, az ORG-os és a Missziós munkatársak és a DVD-re adományozó szcientológusok segítségével eljuttattuk 11 megye és 2 kerület háziorvosainak a DVD-ket.  Segítőink feltették az internetre a filmet az elérhető összes helyre, megkerestük a TV-ket, újságokat és egyéb médiákat a filmmel kapcsolatban. Közben a film utolsó része a Pszichiátria erőszakreceptje díjnyertes lett az USA-ban. Folyamatosan hívjuk az orvosokat. December óta hétről hétre jöttek a DVD-k postán az irodába, mi pedig itt a CCHR-ban szorgalmasan egyeztettük az orvoslistákat, segítőkkel együtt, nyomtattuk a borítékokat, csomagoltunk, ragasztottunk, a fiúk pedig cipelték a postára a sok-sok DVD-t. János 3000-szer írta alá a nevét a kísérőleveleken. És képzeljétek, mostanra már csak 12 db DVD maradt az irodában. Igaz 1000 db bármelyik pillanatban megérkezhet. Ez az az 1000 db, amit 3 dolláros áron, az előző kedvezménynél a segítségetekkel meg tudtunk rendelni.

Most újra kaptunk egy ilyen kedvezményt, amit május 7-ig tudunk kihasználni, tehát addig van az akció.Újra 3 dollár az ára egy DVD-nek.

Arra szeretnélek kérni, hogy segíts nekünk, bármekkora összeggel, hogy a hiányzó 3000db DVD-t meg tudjuk rendelni. Így az ország azon háziorvosainak is el fogjuk tudni juttatni a DVD-t, akik még nem kapták meg, sokkal rövidebb idő alatt. Ne várjun még 5 hónapot!!

 

*A bankszámlaszámunk: 

Számítunk rád!

 

 

45 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://objektivszcn.blog.hu/api/trackback/id/tr61094121

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

örge1 2009.04.29. 20:56:35


Vicces ez a CCHR. A honlapjukon még mindig nagyon komoly, bulvárlapok cikkeiből idézett részleteket hoznak fel a pszichiáterek rémtetteinek bizonyítására, érdemes olvasgatni (Warlimont, neked külön is a figyelmedbe ajánlom): www.emberijogok.hu/visszaeles_lista.html

Csak egy példa onnan:
"2004. február 4., Mai Nap: "A metró elé vetette magát egy ötvennégy éves budapesti asszony... Lapunk megtudta, hogy a hölgynek nem ez az első kalandja, ő ugyanis hosszabb ideje pszichiátriai kezelés alatt áll...""

Ebből ők minden bizonnyal azt a következtetést vonják le, hogy az asszony biztosan nem lett volna öngyilkos, ha nem kerül a gonosz pszichiáterek karmai közé.
Ez körülbelül olyan, mintha azt mondanánk, az onkológusok mind elvetemült gyilkosok, hiszen látható, milyen nagy a halálozási arány a betegeik között.
Válasz erre 

sTormy 2009.04.29. 21:43:23

@örge1: fogadjunk, hogy van az a pénz, amiért valaki mondaná?

Egyébként miért érdemlik meg a pszichiáterek, hogy ez az elmeroggyant pénzt adjon a szciknek?
Válasz erre 

Neduddgi 2009.04.29. 23:34:00

Túl azon, hogy marha "aktuális" a lista (utolsó eset 2005. májusi), érdekes módon Horváth István esetét valahogy nem tüntették fel benne. Persze a helyükben én sem reklámoznám, mert volt ott némi szcientológiai kuruzslás is a dologban...

Ezzel együtt persze azt is sok, független kutatás igazolta már, hogy a pszichofarmakonok valóban fokozzák az öngyilkossági hajlamot és az agressziót.
Válasz erre 

örge1 2009.04.30. 09:41:29

@Neduddgi:
"...a pszichofarmakonok valóban fokozzák az öngyilkossági hajlamot és az agressziót."
Az, hogy a "pszichofarmokon" kezelt betegek nagyobb százalékban öngyilkosok és agresszívak, mint az átlagember teljesen evidens, hiszen már eleve csak azok kerülnek be, akik valamilyen súlyos pszichés problémával rendelkeznek. Ez már egy szűrt réteg, tehát nem lehet összehasonlítani a nagy átlaggal. Ezek a "független" kutatások gondolom azt viszont már nem vizsgálták, hogy mekkora a halálozási arány azok között a valóban súlyosan depressziós, öngyilkosságra hajlamos emberek között akik álltak, és azok között, akik nem álltak pszichiátriai kezelés alatt.
Ezeknél a szuperszínvonalas bulvárcikkeknél milliószor több olyan példát lehetne felhozni, amikor súlyosan depressziós embereket sikeresen hoztak ki a gödörből, de hát ez kit érdekel:)

A másik gond, hogy a pszichiáterek a konkrét esetekkel kapcsolatban, amiket a fejükhöz vágnak, nem nyilatkozhatnak, nem védhetik meg magukat, hiszen köti őket az orvosi titoktartás, így mindenki azt mond, amit akar.

Válasz erre 

örge1 2009.04.30. 12:54:56

@Neduddgi:
Sikerült jól félreolvasnom és emiatt kicsit félreértenem a hozzászólásodat, "pszichofarmakonok" szót "pszichofarmokon"-nak olvastam, bocs:)))
De a hozzászólásom lényegén ez azért nem változtat.
Válasz erre 

örge1 2009.04.30. 13:06:07


Talán annyit mégis, hogy abban persze igazad van, hogyha a pszichofarmakonokat nem rendeltetésszerűen használják, akkor valóban lehetnek ilyen hatásaik.
Mégegyszer bocs, hogy ennyire félreértettelek:)
Válasz erre 

Warlimont 2009.04.30. 13:26:05

A szokásos lehúzás, és a szokásos ördögűzés... Vegyél DVD-t, mert a János szeretne újra aláírni, a Béla szeretne újra kimenni a postára a szmogban, és lenkiék szeretnének pénzt keresni.

A pszichiátria támadása kapcsán:

- Azért mert, a pszichiátriának nincs mindenre kész válasza, nem biztos, hogy gazemberek válogatás nélkül, kettő, nem biztos, hogy másnál ott a válasz.

- a pszichiátria azért van nehéz helyzetben, mert sok esetben nem betegségekkel, hanem családi problémákkal, társadalmi gondokkal kell szembenéznie. Elvesztett állás, válás, italozó férj, stb. Ezt mivel kezeljük ki...? Ez nem betegség, hanem helyzet. Betegségre van gyógyszer a patikában, a helyzetre meg sajnos nincs tabletta.

- miért írnak fel a pszichiáterek mégis gyógyszert "helyzet" esetében is? Sok esetben tüneti célból, szorongásoldás, alvás rendezése és hasonlók. Olyan ez, mint baleset, lábtörés után a mankó, önmagában nem old meg semmit, de segíthet áthidalni. Sajnos a dolog ott válik ördögi körré, hogy segít, segít, könnyebb vele, de közben a beteg nem oldja meg élete nem orvosi alapproblémáját.

- öngyilkosság. Sokszor épp azért kezd a beteg gyógyszert szedni, mert egy öngyilkossági kísérlet után behozzák. Sok pszichiátriai betegség része az öngyilkosság kockázata. Néhány esetben, pl. borderline személyiségzavar, ez igen magas. Borderline betegeknél nem ritka a 10-20-30-50-... öngyilkossági kísérlet sem már fiatal (döntően nő) betegeknél, ezek egy része csak feszültséglevezető "karcolgatás", pár tbl bevétel, de vannak komolyan halálosnak szánt próbálkozásaik is.

Véleményem és tapasztalatom szerint nem a gyógyszer okozza az öngyilkosságot, hanem az élet, a gyógyszer max nem tudta kivédeni.
Válasz erre 

Warlimont 2009.04.30. 13:31:11

A mankókat gyártók tehetnek a balesetekért...?
Válasz erre 

Neduddgi 2009.04.30. 13:31:42

@örge1: @örge1: Semmi gond, tőlem is szerencsésebb lett volna, ha "dilibogyót" írok inkább, akkor nehezebb félreolvasni.

A gyógyszerekkel amúgy az a legnagyobb baj, hogy a delikvens alapproblémáját a legritkább esetben oldják meg, legtöbbször tüneti (félre)kezelés történik. A pszichiáterek döntő többsége boldog-boldogtalan (főleg utóbbi) kezébe receptet nyom, ahelyett, hogy más, alternatív megoldásokat (is) javasolna. Nem okvetlenül csak gonoszságból vagy nyerészkedésből - bár ebből is van bőven! -, hanem mert ez a kezelési protokoll, idő és energia pedig nincs a "betegre". Mindegy, hogy gyászol, hogy szorong a bizonytalan jövője miatt, netán a rossz házassága hat ki a szexuális életére - antidepresszánst neki! Vagy rosszabb esetben antipszichotikumot. (pl. szkizofréniára törzskönyvezett gyógyszert) Döbbenetes, évente milyen mennyiségben írnak fel ilyeneket az embereknek. Sajnos a legritkább esetben "rendeltetésszerű" a gyógyszerfelírás. Holott gyakran "csak" annyi kéne, hogy meg kellene tanítani az illetőt másként gondolnia önmagára, a vele történő eseményekre, vagy gyász, trauma esetén segíteni a feldolgozást.
Válasz erre 

Neduddgi 2009.04.30. 13:35:43

@Warlimont: "Véleményem és tapasztalatom szerint nem a gyógyszer okozza az öngyilkosságot, hanem az élet, a gyógyszer max nem tudta kivédeni."

Sajnos a vizsgálatok szerint a gyógyszernek is van ilyen hatása. A hatásvizsgálatokból ugyanis eleve kizárják a szuicid betegeket, mégis igen nagy számban fordultak elő gyógyszerszedés mellett ilyen esetek. Holott ugyebár a gyógyszernek segítenie kéne... És vedd hozzá, hogy a vizsgálatok esetében a betegek kontrollált körülmények között vannak.
Válasz erre 

Warlimont 2009.04.30. 13:36:11

Neduddgi:

"független kutatás igazolta már, hogy a pszichofarmakonok valóban fokozzák az öngyilkossági hajlamot és az agressziót."


Ez már csak azért is hülyeség, mert a téged idézve "pszichofarmakon" egy gyűjtőfogalom, ami akár homlokegyenest eltérő hatású csoportokat, és konkrét gyógyszerek takar.
Kb olyan, mintha azt mondanád: "közlekedési eszköz", ami azután persze lehet autó, bicikli, metró, repülő, hajó, bármi.
Plusz amikor azt mondjuk, valami okoz állítólag valamit, akkor nézzük meg azt is, helyesen volt az használva. Pl. késsel felszeleteljük a rántott húst vacsoránál, vagy hasbaszúrjuk magunkat? Pedig ugyanaz az eszköz.

MINDEN gyógyszer kockázatos, és ésszel kell használni, nem ok nélkül képzik az orvosokat és a patikusokat annyi éven át.
Válasz erre 

Neduddgi 2009.04.30. 13:45:47

@Warlimont: Átugorva a logikai hibát a válaszodban, csak annyit kérdeznék, hogy vajon "hülyeségből" írják-e bele vastagon szedve, külön kiemelve az antidepresszánsok tájékoztatójába, hogy fokozza az öngyilkossági hajlamot?
Válasz erre 

Warlimont 2009.04.30. 13:50:51

"A pszichiáterek döntő többsége boldog-boldogtalan (főleg utóbbi) kezébe receptet nyom, ahelyett, hogy más, alternatív megoldásokat (is) javasolna."

" -, hanem mert ez a kezelési protokoll, idő és energia pedig nincs a "betegre"."


Ez jól hangzik, hogy alternatív gyógymód, meg hosszas beszélgetés. De van egy 8 órás rendelési időd, és rengeteg, sőt egyre több a kötelező adminisztráció...
De tudod mit? Ne adminisztráljon senki semmit, és az orvos dolgozzon 24 órát heti 7 napon mint egy robot, ne egyen, ne igyon, ne menjen WC-re, stb. Tudod hányan vannak egy átlag gondozói rendelésen egy nap? Mondjuk 30-60 beteg!!!
Azt mondod, hallgasson meg hosszan az orvos mindenkit, oké, erre mondjuk 3/4 óra kellene betegenként, és akkor sok körülményeskedőbb beteg még a mondókája felénél sem jár. Ekkor non-stop 24 óra alatt 32 beteget tudna ellátni....

Mit lehet tenni a többivel? Az OT szintű szcik a földöntúli képességeikkel kitágíthatnák a 24 órás nap határát, és 48 órás munkanapba már minden belefér plusz pisilni is ki lehet menni.

De miért nincs több orvos, kérdezheted? Erről nem azok tehetnek, akik vannak, kérdezd meg az egészségügyet leépítő minisztereket, azt, aki az OPNI-t bezárta és hasonlók. Plusz azokat, akik mindent megtesznek a kevés megmaradt orvos kiutálásáért is.
Válasz erre 

Warlimont 2009.04.30. 13:56:11

Neduddgi, nyilván nem győzlek meg, ha úgysem hagyod, ezért ezt még megválaszolom, azután rátokhagyom, azt írtok, amit akartok, a magamét elmondtam.

A gyógyszertájékoztatókba egyre több dolgot írnak bele, ennek oka a pereskedés és az ügyvédek. A gyógyszergyár nem kockáztat, ha bármire gyanú merül fel bárhol, inkább beleírja, senki ne mondhassa, hogy ő nem szólt. Ez a tendencia az élet minden területén fennáll, lásd "ne tegyen macskát a mikrohullámúba!" és hasonló bölcsességektől lexikonra híztak az elektronikai termékek gépkönyvei is a üldözési mániás szemlélettől.

Az én tapasztalatom az, hogy gyógyszer által kiváltott öngyilkossági hullám nincs. Ezt vagy elhiszed, vagy nem, te dolgod. :)
Válasz erre 

Neduddgi 2009.04.30. 14:02:47

@Warlimont: Nem tudom, miért ugrasz nekem ilyen vehemenciával, de biztos okod van rá. Pl. az, hogy úgy értelmezted az általam leírtakat, hogy szegény pszichiáterek dolgozzanak csak 24/7 munkarendben, mit nekik. Holott én ilyet sehol nem írtam, ezt te fantáziáltad bele. A gyógyszeres kezelésen kívül sok mindent lehetne még tanácsolni a "betegnek", pl. olyan szakemberekhez irányítani, akiknek van idejük hosszasan beszélgetni (pl. pszichológus, pap, szociális munkás), vagy jógát, relaxációt, autogén tréninget javasolni. Esetleg írjanak naplót. Számos lehetőség van, csak el kéne picit szakadni a recepttömbtől. Ja, hogy ezeket nem finanszírozza sem a TB sem a gyógyszeripar? Valóban. Ez a jelen eü rendszer egyik nagy hibája. De attól még nem az a jó megoldás, hogy bogyózunk.
Válasz erre 

Warlimont 2009.04.30. 14:05:38

Ja, és a gondozói nap zsúfoltságához még annyit, hogy ez a 30-60 beteg nem mindig türelmesen várakozik, zúgolódnak, zsörtölődnek, sőt egy idő után feljelentéssel fenyegetnek. Ha te beszélsz az első 10-15 beteggel 3/4 órákat, a többi rádtöri az ajtót, ha a munkaidő végén dolgavégezetlen hazaküldenéd őket.
Válasz erre 

Warlimont 2009.04.30. 14:07:42

Állami, OEP-es rendeléseken pszichológus sajnos a legritkább esetben van, erről megint nem az orvosok tehetnek.

A klinikai pszichológusok annyira nincsenek megfizetve, hogy az vérlázító, és jórészt ezért a javát már elszívták cégek humánerőforrás osztályai, a média....
Válasz erre 

Warlimont 2009.04.30. 14:09:57

És hidd el, nem neked ugrok! Viszont azt jól érzed, hogy bosszant a téma, mert látom, hogy a kollégáim sziszifuszi harcot vívnak egy reménytelen csatában, és elismerés helyett csak a baszogatás a jutalom.... :(

Szerinted pl most a "válság", leépítések, társadalmi szétesés, egyre fokozódó létbizonytalanság kapcsán kevesebb lett a munkánk? Nem, sőt. Csak mi lettünk még kevesebben.
Válasz erre 

ű 2009.04.30. 15:06:16

@örge1: pontosan, ellentétben a pedikűrösökkel:D
Válasz erre 

mazsi6000 · https://tudnijo.hu 2009.04.30. 16:37:35

--A gyógyszeres kezelésen kívül sok mindent lehetne még tanácsolni a "betegnek", pl. olyan szakemberekhez irányítani, akiknek van idejük hosszasan beszélgetni (pl. pszichológus, pap, szociális munkás), vagy jógát, relaxációt, autogén tréninget javasolni. Esetleg írjanak naplót.--

ÁÁÁ ezek tudománytalan dolgok.
Mit szólnának hozzá a kollégák?
A preztizs fontosabb mint a beteg. Ha a beteg öngyilkos lesz, akkor is kap fizetést a doki.
Válasz erre 

Warlimont 2009.04.30. 17:03:26

Neduddgi, Örge1:

Manapság a pszichiátria, de mondhatnám az orvostudomány más területeit is sajnos, egyre inkább a háborús frontsebészethez hasonlít. Egyre kevesebb orvosnak kell egyre több beteget ellátni, így az a kényszerű cél, hogy sok embernek segítsünk egy keveset. Lehetne fordítva is, hogy kevésnek sokat, erről szólnak a magánrendelések, ahol van előjegyzési naptár, és tervezhető a munka. De ez állami rendeléseken a kezelhetetlenül mértékben beérkező betegmennyiség miatt nem megoldható, ide behozza a mentő és itt van, beutalja a családorvos és itt van. Ellátatlanul pedig nem hagyható senki.
A dolog tényleg nem a legoptimálisabb, több pénz kéne, de méginkább több szakember. Viszont az ilyen mazsiféléknek csak azt tudom mondani, hogy ha ilyen okosak, akkor jöjjenek és csinálják jobban. A focimeccseken a nézőtéri szotyolarágó öreg szivarok értenek a legjobban a focihoz, ők minden biztosan olvastak, biztos forrásból tudják, és ők mindig tuti berúgták volna azt a szabadrúgást.
Válasz erre 

mazsi6000 · https://tudnijo.hu 2009.04.30. 17:11:55

"Viszont az ilyen mazsiféléknek csak azt tudom mondani, hogy ha ilyen okosak, akkor jöjjenek és csinálják jobban."
Lehet, hogy így van, ahogy írod, de az egy nagy kacsa, hogy az orvostársadalom nem tehet a kialakult helyzetről.
A "nagy egész" hozzáállása nem éppen emberközpontú, pontosan az a hozzáállás dominál, amit leírtam. Ennek a hatását nem tudja ellensúlyozni az a pár lelkiismeretes orvos, aki az sztk rendelésen kidolgozza a belét.
Válasz erre 

örge1 2009.04.30. 18:38:29

@Warlimont:
Tökéletesen értem a helyzetet, főleg, hogy van pszichiáter ismerős, aki ugyanezt elmesélte.
Bár volt szerencsém olyan alapítvány által működtetett pszichiátrián járni, ahol mindaz megvan, amiről egy állami nem is álmodhat. És ebből is látszik, hogy a lehetőségek, a pénz mennyire dominál.

@mazsi6000:
"...az egy nagy kacsa, hogy az orvostársadalom nem tehet a kialakult helyzetről."

Te mit tennél az orvostársadalom helyében?

Válasz erre 

fairi 2009.04.30. 19:51:07

@Neduddgi:
pszichiáternek is ki kell adnia magából az idegességet...
kicsit felidegelted:)
Válasz erre 

mazsi6000 · https://tudnijo.hu 2009.04.30. 19:52:12

Mondjuk embernek nézném a beteget, és szembemennék az egészségügynek minden olyan rendszerhülyeségével, ami ezzel ütközik.
Az orvoslátogatókat és az összes hasonló ügynököt megszüntetném az egészségügyben, mert ami az orvos és az ügynök között létrejön megállapodás az elsősorban a forgalmazónak jó, másodsorban az orvosnak, a beteg szempontjai meg kb nulla szerepet játszanak.
És minél kevesebb bogyó, minél több természetes gyógymód, különösen a lelki rendellenességek területén. Mert kémiai úton MARADANDÓ változást okozni egy ember lelkében, vagy személyiségében, ez csak a tudomány ábrándja semmi több.
Válasz erre 

mazsi6000 · https://tudnijo.hu 2009.04.30. 21:32:27

--A gyógyszerekkel amúgy az a legnagyobb baj, hogy a delikvens alapproblémáját a legritkább esetben oldják meg, legtöbbször tüneti (félre)kezelés történik. A pszichiáterek döntő többsége boldog-boldogtalan (főleg utóbbi) kezébe receptet nyom, ahelyett, hogy más, alternatív megoldásokat (is) javasolna. Nem okvetlenül csak gonoszságból vagy nyerészkedésből - bár ebből is van bőven! -, hanem mert ez a kezelési protokoll, idő és energia pedig nincs a "betegre".--

Jópár éve történt, egy ismerősömnek fura belgyógyászati tünetei kezdtek lenni.
Rengeteg vizsgálatot elvégeztek rajta, de nem találtak semmit, a bajok pedig súlyosbodtak.
A körzeti eljutott odáig, hogy beutalta a tatabányai pszihiátriára mondván, idegi alapon vannak a bajai.

Amikor bekerült még mindig SEMMIT NEM LEHETETT TUDNI az okokról, de az első napon alapból kezdte kapni a tablettákat.
Ebből akkor lett nagy probléma amikor kiderült, hogy az eredeti betegsége sklerózis multiplex, és abba kellett volna hagyni a gyógyszer szedését, mert az SM gyógyszerrel nem szedhető együtt.
Igen kemény elvonási tünetei voltak,- mint kiderült nyugtatót kaspott az első naptól, nem is a gyenge fajtából, - úgy remegett mint egy alkoholista, ha nem jut vodkához.
Három hétig pokol volt az élete az elvonási tünetek miatt.
És ennek pontosan a kezelési protokoll volt az egyetlen oka.
Válasz erre 

örge1 2009.04.30. 22:08:28

@mazsi6000:
Az orvoslátogatós dologban teljesen egyetértek veled, szerintem is ocsmány dolog, de ez az egész orvostársadalmat érinti, sőt minden állami szegmensben megtalálod ezt a fajta nyomulást, legyen szó oktatásról, mezőgazdaságról, iparról stb.
Abban is egyetértünk, hogy a pszichiátriai ellátás rendszere csöppet sem tökéletes, de Mo-n alapból óriási problémák vannak az egészségüggyel. Ha minden orvosnak annyi ideje és energiája jutna egy betegre, mint amennyi az szci auditorainak egy szerencsétlen robotjelöltre, akkor azért máshogy festene a dolog (itt csak mellékesen jegyezném meg, hogy a szcik, saját állításuk szerint is azért nem foglalkoznak súlyos neurotikus esetekkel, mert az túl sok időt venne igénybe:)))
Sajnálom ami az ismerősöddel történt, és nem vitatom, hogy vannak félrekezelések, de mindig csak ezekről beszélünk, miközben azért ennél jóval több pozitív példa van, csak épp a pszik és a kezeltek nem állnak ki minden egyes eredményes kezelés után, hogy na tessék, sikerült.

Válasz erre 

Neduddgi 2009.04.30. 22:31:44

@örge1: "csak épp a pszik és a kezeltek nem állnak ki minden egyes eredményes kezelés után, hogy na tessék, sikerült. "

Talán azért, mert ez lenne a minimum, nem gondolod? Mármint hogy sikerül. Az egy más kérdés, hogy a pszichiátria viszonylag ritkán tud ilyesmivel büszkélkedni. Az ugyanis az én szememben nem siker, ha egy szorongó vagy depressziós ember úgy "gyógyul" meg, hogy a problémája ugyan megmarad, csak a gyógyszerek hatására már nem érdekli...

Warlimont hozta korábban a mankós hasonlatot, nos, a mankó is igen káros tud lenni, ha valaki addig jár vele, míg elsorvadnak a lábizmai. Márpedig a pszichiátriai gyógyszereket általában hosszú távra, sokszor egy életre írják fel. És ha netán közben rendeződne magától is a páciens problémája, akkor is szembesülhet azzal a - szerintem sokkal súlyosabb - problémával, hogy nem tudja letenni a gyógyszereit. Vagy csak nagyon nehezen, és maradványtünetekkel.

A pszichiátriában egy dolog a pénzhiány, egy másik, hogy kit és mit minősítenek betegnek/betegségnek és ezzel mit tudnak és akarnak kezdeni. Valóban a hozzájuk fordulókon akarnak segíteni, vagy csak egyfajta létigazolásról van szó? És itt most nem személy szerint egyes pszichiáterekről beszélek, hanem a szakmáról, és annak alapfelfogásáról. Vissza lehet sírni az OPNI-t, valóban hibás volt a megszüntetés módja, de vajon az-e a cél, hogy sok-sok szomorú, küszködő embert gyógyszerezzünk elzárva a külvilágtól, ahol visszavárják őket a problémák, vagy netán arra akarjuk-e őket megtanítani, hogy a valós élethelyzeteiket tudják kezelni? Mert utóbbi esetben nem szép nagy sárga kastélyok kellenek, hanem egy olyan ellátórendszerért kellene küzdeni, amely lehetővé teszi, hogy a páciens és környezete minél jobb minőségű életet tudjon élni. Ehhez pedig több szakma összefogására lenne szükség, nem pedig a biológiai pszichiátria foggal-körömmel való védelmezésére. Szerintem.
Válasz erre 

Neduddgi 2009.04.30. 22:43:08

@örge1: "hogy a szcik, saját állításuk szerint is azért nem foglalkoznak súlyos neurotikus esetekkel, mert az túl sok időt venne igénybe:)))"

Meg mert kurva rizikós. Ugyanis a szci auditorok gyakorlatilag mindenféle szakképesítés nélkül végeznek pszichovajákolást és ez csúnyán visszaüthet, ha valakinek komolyabb problémája van. Azért a pszichológusok, pszichiáterek sem véletlenül tanulnak éveket, és az sem viccből van, hogy aki pszichoterápiát akar folytatni, annak sokszáz óra önismereti képzésre is kell járnia. Szciéknél meg 8 általánossal és súlyos saját teherrel is lehet valaki auditor. Elég, ha az egyenrizsát lenyomja és követi az útmutatót. Aztán ha véletlenül megnyomja az illető nagy piros gombját, akkor ott állnak tehetetlenül, végül pedig kidobják azzal, hogy biztos PTS vagy méginkább SP, és a sok bűne miatt kattant be.
Válasz erre 

örge1 2009.04.30. 23:23:37

@Neduddgi:
"Talán azért, mert ez lenne a minimum, nem gondolod?"
De igen, csak épp ők sem varázslók. Visszatérek az onkológiás példámra. Ott, ha egy rákos beteg sikeresen kezelnek, az óriási eredmény, ha belehal, az még sajnos természetes. A pszichiátriai betegségek jelentős részének sem találták meg a tökéletes gyógymódját, sok esetben, mint mondod, csak a tüneteket tudják enyhíteni (terápiás módszerek alkalmazásával együtt), de nincs az az alternatív gyógymód, ami ennél többet tudna elérni. Legalábbis én még nem hallottam róla, hogy egy skizofrént, egy súlyos kényszerbeteget, egy autistát vagy egy 25 kilós anorexiást bármilyen alternatív gyógymóddal siekresen kikezeltek volna.
Tudom, ezt nem szeretitek, de sok pszichiátriai betegség hátterében a genetikai adottságok, biokémiai folyamatok állnak, és bármennyire is igyekzne a szakember csupán terápiás módszereket alkalmazni, a kezelés sikertelen lenne.
De amint mutatsz nekem egy gyógyult autistát, minden szavam visszavonom:)
Válasz erre 

Neduddgi 2009.04.30. 23:39:16

@örge1: Van néhány problémám az általad hozott példákkal. Az onkológus a rákot elég egzakt módon ki tudja mutatni, ellenben a pszichiáter "bemondásra" gyógyszerez. Méghozzá elég kevés bemondás is elég hozzá. A példádnál maradva ez kb. olyan, mintha elmennél az orvoshoz erős fejfájással és rögtön kemoterápiára és sugárkezelésre utalna be.

Az autistákat nem gyógyszerrel lehet megtanítani a "normál" (-hoz közeli) életvitelre, hanem türelemmel és szeretettel. Sok türelemmel. És egyáltalán nem lehetetlen olyan szintre kihozni őket a saját világukból, hogy képesek legyenek kontaktust teremteni másokkal, netán akár munkát is vállalni, önálló életet élni. A pszichiátriai betegségek egy komoly hányadával az a gond, hogy teljesen önkényes alapon határozták meg őket. Ugyanez igaz a diagnosztikai kritériumokra is. Az, hogy te nem hallottál még arról, hogy az általad példaként hozott betegeket pl. pszichoterápiával sikeresen kezelik, még nem jelenti azt, hogy ez akkor így is van. Tudom, hogy nem szereted, de az általad emlegetett biokémiai folyamatok egy része nem több feltételezésnél. Nem igazolta őket senki. És még kevésbé végzik el a szükséges vizsgálatokat minden egyes páciensnél. Vagy te tudsz olyan depressziósról, akinél az antidepresszáns felírása előtt megmérték a szerotonin-szintjét (ha már állítólag az okozza...)? És ha igen, akkor mennyi volt neki? És mennyi a normális érték?

Sok esetben a pszichiáterek valóban nem varázslók, hanem kuruzslók. Védelmükre szóljon, hogy az a protokoll. De attól még nem csoda, hogy nem tudnak csodát tenni, ha vaktában lőnek minden "szenvedőre", vagy ami még rosszabb: a szűkebb és tágabb értelemben vett társadalmi normákból valamilyen módon "kilógókra".
Válasz erre 

örge1 2009.05.01. 00:53:07

@Neduddgi:
A diagnosztizálási eljárások szerintem más tészta (bár ez is érdekes), de nem erről beszéltem, hanem arról, hogy az orvostudomány különböző ágazataiban mennyire eltérőek a siker kritériumai.

"Az autistákat nem gyógyszerrel lehet megtanítani a "normál" (-hoz közeli) életvitelre, hanem türelemmel és szeretettel. Sok türelemmel. És egyáltalán nem lehetetlen olyan szintre kihozni őket a saját világukból, hogy képesek legyenek kontaktust teremteni másokkal, netán akár munkát is vállalni, önálló életet élni."

Ez attól függ, milyen típusú autizmusról van szó. Az enyhébbnél (Aspergeri) vitathatatlanul vannak eredményes módszerek, de őket nem is kezelik gyógyszerekkel. A súlyosabb eseteknél viszont gyakran elengedhetetlen. Én láttam már olyan autistát, akinek rendszeresen nagyon durva rohamai voltak, ami abban nyílvánult meg, hogy tiszta erőből verte a falba a fejét. Ott nem segített a szép szó és a szeretet. Ha azt akarták, hogy megélje a másnapot, gyógyszert kellett adniuk.

"Az, hogy te nem hallottál még arról, hogy az általad példaként hozott betegeket pl. pszichoterápiával sikeresen kezelik, még nem jelenti azt, hogy ez akkor így is van."

Nem feltétlenül jelenti azt, de amíg nem látom, hallok, olvasok róla hitelt érdemlően, addig számomra így van. De ha tudsz ajánlani szakirodalmat a témában, szívesen elolvasom.
Kicsit úgy vagyok ezzel, mint a szcivel:) - amíg nem látom a két szememmel, hogy egy clear Osza bin Ladenből hithű keresztényt farag, addig mondhatnak, amit akarnak.

Hogy miért nem mérik a depressziósoknál a szerotonin-szintet, engem is érdekelne. Talán Warlimont tud rá választ adni.
Válasz erre 

Neduddgi 2009.05.01. 07:11:29

@örge1: "A diagnosztizálási eljárások szerintem más tészta (bár ez is érdekes), de nem erről beszéltem, hanem arról, hogy az orvostudomány különböző ágazataiban mennyire eltérőek a siker kritériumai."

Meglehetősen nehéz elvonatkoztatni egymástól a kettőt, nem gondolod? Kétségtelenül más lesz akkor a siker kritériuma, ha valaki célzottan kezel valamit, mint akkor, ha csak úgy "ránézésre" kezd el gyógyszerezni... Az viszont meglep, hogy miért vagy a pszichiátriával szemben ennyire engedékeny. Vagy te nem tartanád furcsának, ha a fejfájásodra mindenféle vizsgálat nélkül, egy pár perces beszélgetés után közölné az orvosod, hogy márpedig neked agydaganatod van és kemoterápiára, sugárkezelésre, netán műtétre van szükséged?

"De amint mutatsz nekem egy gyógyult autistát, minden szavam visszavonom:)
...
Ez attól függ, milyen típusú autizmusról van szó."

Tornóczky Anita szavaival élve: És akkor ezt most így hogy? :o)))

Válasz erre 

Zerda 2009.05.01. 08:12:22

@Neduddgi: Az autizmushoz (sajnos) hozzá tudok szólni. A fiam az, nem aspergeres, de nem is súlyos. Rendszeresen járunk orvosokhoz (fél évente), de én az első alkalommal megmondtam, hogy gyógyszert nem fog kapni, és elfogadták, nem is kapott soha, viszont valóban vannak nagyon súlyos ön- és közveszélyesek köztük. Felelősséggel nem tudom nekik azt mondani, hogy ne adjanak. Nem tudom, mi mit csináltunk másképp, vagy egyáltalán csináltunk-e bármit is, vagy csak "szerencsénk" volt.
Más: Egy hete szcik által szervezett eseményen voltam. Nem vagyok az, tartottam is tőlük. Ezzel szemben azt kell mondanom több. mint egy hónapja tudják a telefonszámom, és soha nem hívtak, emailben is csak a szükségeseket tárgyaltuk, teljesen normális hangnemben, a rendezvényen sem volt semmi írj alá, töltsd ki, gyere el dolog.
Akkor most mi van?
Válasz erre 

Neduddgi 2009.05.01. 09:55:37

@Zerda: Egy percig nem vitattam, hogy vannak olyan autisták (valamint skizofrének, anorexiások, depressziósok, stb.) akiknek szükséges lehet időnként vagy rendszeresen a gyógyszeres kezelés. IS. Örge1 ezzel szemben azt állította, hogy az alternatív kezelés nem ér el jobb eredményt, mint a bogyók, és mutassak már neki olyan autistát, aki meggyógyult. Az autisták esetében sem az autizmust "gyógyítják" gyógyszerekkel, hanem a rohamok súlyosságát próbálják több-kevesebb sikerrel csökkenteni. De ha nem kapnak megfelelő fejlesztő ("alternatív") kezelést, akkor nem is fog javulni az állapotuk.
Válasz erre 

Neduddgi 2009.05.01. 10:01:27

@Zerda: A "szci veszélyt" azért nem úgy kell elképzelni, hogy egyszer ránézel egy szcientológusra, és véged. :o) De kétségtelen, hogy előszeretettel gyűjtenek adatot, elég intenzíven tudják reklámozni magukat és minél mélyebben kerül bele valaki, annál nehezebben mászik ki belőle (és persze annál több pénzébe, energiájába kerül). Nem tudom, mi volt ez a szci rendezvény, de régebben (talán ma is?) a Dianetika könyvet megvásárlók bizton számíthattak a heti-kétheti szórólapra a postaládájukban. Vagy ha telefonszámot adtak meg, akkor a hívásokra, amelyben arról érdeklődtek, hogy hogy halad a könyvvel, és egyúttal masszívan ajánlották az illető figyelmébe a Dianetika auditori kurzusokat és a rendezvényeket. Ha valaki kritika és fenntartások nélkül vág bele, valamint kevéssé tudja megfogalmazni az ellenérveit, akkor könnyen megütheti a bokáját. Nekem is könnyű volt "szabadulnom", de nem ez a jellemző.
Válasz erre 

Zerda 2009.05.01. 10:12:03

Neduddgi!
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a fiam fejlesztését magam is tudom "végezni", ő javult, nagyon is sokat.
Ennek a rendezvénynek nem igen volt köze a szcihez, csak ők szervezték, ha érdekel priviben küldöm, hogy miről van szó. Olvastam pár könyvet Hubbardtól, csak, hogy felkészült legyek. Van szcis barátom. Elmondtam neki is, hogy ha én nem érzem azt, hogy van benne valami, akkor ennyi. Elfogadta, nem is befolyásolja a kapcsolatunkat.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy mindkét oldalról érzem időnként ezt a sarkított nézőpontot, közben pedig a világ nem fekete vagy fehér.
Válasz erre 

Neduddgi 2009.05.01. 10:32:38

@Zerda: Maximálisan egyetértünk. Fiad fejlesztéséhez pedig gratulálok és további sok erőt, kitartást, szeretetet kívánok nektek.
Válasz erre 

sirnemes 2009.05.01. 11:09:21


Holgyeim, Uraim,

Csak annyit hogy az egeszsegugyet konnyu vadolni, de szerintem nezzuk meg mi a mi felelossegunk ebben. Nehany eve leszavaztuk a maganegeszsegugyrendszert. Akinek nem inge ne vegye magara, de tobb maganegeszsegugyi rendszeru tarsadalomban volt szerencsem elni, es bar hal istennek nem voltam pszihiatrian, de az en tapasztalatom szerint joval tobb ido van a betegre mint otthon. Tobb az eroforras, es az orvosok meg vannak fizetve, a betegek meg meg kell gyogyulni. Ez a biztosito erdeke, hogy egeszseges legyel es fizesd a biztositast. Az ilyen rendszerben nem lehet bezarni a pszihatriakat olyan utemmel mint magyarorszagon, mert a biztositok joval nagyobb maffia mint az egesz pszi-egyhaz…

Elnezest lehet kicsit off topic, de a korulmenyeken valo civakodas helyett javaslom nezunk magunkba, hogy mi mit nem tettunk meg a helyzet valtoztatasa erdekeben.
Válasz erre 

Zerda 2009.05.01. 19:27:51

Sirnemes!
"a biztositok joval nagyobb maffia mint az egesz pszi-egyhaz…"
Vs.

"Ez a biztosito erdeke, hogy egeszseges legyel es fizesd a biztositast"

Akkor most mi van? Már az elsőnek idézett mondatod alapján sem szavaznám meg!

Láttad Te a SICKO-t? Nézd meg!

Válasz erre 

sirnemes 2009.05.03. 19:23:14

Zerda,

nem akartam vedeni a szci-ket, inkabb az altalad idezett mondat elso felet olvasd el kerlek. Igy teljes a mondanivalom.

Roviden osszefoglalva, nem ertek egyet a pszichiatriak bezarasaval es arra probaltam ravilagitani, hogy nekunk is felelossegunk van ebben a folyamatban.

A hospinvest valoban csodvedelmet kert en is olvastam. nem tudom az okokat, nem tanulmanyoztam a temat. Ennek ellenere eddigi szemelyes tapasztalatom szerint preferalom a magan rendszeru egeszsegugyet.

Válasz erre 

Warlimont 2009.05.04. 23:14:37

Sirnemes!

Az egészségügy, és főként a kórházak legnagyobb baja, hogy tragikusan alul vannak finanszírozva, magyarul feladat van bőven, de pénzt alig adnak ehhez, sőt újabb ravasz pénzelvonási hullám van kialakulóban. Aki nincs benne, el sem hiszi... :(

A Hospinvest politikai hátszele jó, így szerintem egy darabig még maradnak. A fő baj itt is az egyébként, hogy a (szinte) semmit nehéz szétosztani, pláne hogy még profitot is ki kéne venni.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása