MB: Hogyan hagytad ott őket?

 

JB: Nem engedtek el. Állandóan nemet mondtak. Végül azt mondtam, hogy akkor kérem vissza a pénzem. Volt még pénzem az ottani számlámon. És a belső irányelvük szerint, ha visszakérted, akkor vissza kellett adni.

 

MB: És visszaadták?

 

JB: A feleségemét igen. Nekem is felajánlották, hogy visszaadják. Nekem még... Alá akarnak íratni velem egy papírt, hogy nincs több követelésem feléjük, de én közöltem velük, hogy ezt nem írom alá. Mivel van. Azt is hozzátettem, hogy se időm, se pénzem egy jogi csatározásba belemenni. Annak ellenére, hogy én úgy gondolom, hogy egymillió dollárral jönnek nekem. És ez még egy konzervatív becslés. Ebben az országban sok fájdalommal és szenvedéssel járna a jogi út, és talán visszanyernék valami pénzt vele. Egyszerűen nem...

 

MB: Kemény dolog a szcientológiával perre menni.

 

JB: Így van, de egy ilyen papírt nem fogok aláírni. Az van rajta, hogy nincs további... Egyszerűen képtelen voltam rá. Saját magammal szemben nem lenne becsületes. Nem tudom ezt így kijelenteni.

 

MB: Mi történt veled azóta, amióta otthagytad a szcientológiát? Korábban volt egy rövid beszélgetésem a feleségeddel. Arról mesélt nekem, hogy a szcientológiában most is aktív barátaitok hogyan szakították meg veletek a kapcsolatot.

 

JB: Hát, tudod... Jézusom. Van egy kisfiam. Egy kicsi szcientológia iskolába járt. Négy éves volt akkor. A lényeg az, hogy elköltöztünk. Éppen folyt a költözés. Elég érdekes... ideköltöztünk ebbe a nagy ingatlanba. Elég más itt az élet és jó messzire is van az iskolától. Ők meg kirúgták onnan.

 

MB: Szcientológus iskola volt.

 

JB: Igen, az volt. Ki is rúgták. Semmi köze nem volt az egészhez, és jól be is baszott neki. "Miért nem találkozhatok a barátaimmal?" Ott 

 

volt az egész baráti köre, érted. Ráadásul akkor volt az egész, amikor apa és anya nagyon le volt terhelve - én dolgoztam, volt egy kisbabánk is, és emellett költöztünk egy hatalmas új, ámde akkor még félkész házba. Egy ilyen Airstream-féle lakókocsiban laktunk. Neki meg semmi elfoglaltsága nem volt. Visszatérve a barátaimra. Akkoriban már észrevettem magamon, hogy távolodok. Amúgy sem vagyok egy túlságosan szociális (társasági) ember, nem nagyon járok emberek közé. De a feleségem, a gyerekekkel meg minden... Emlékszem, hogy volt egy lány, egy csodálatos lány, Kelly... Kelly Daniels. Fantasztikus csaj. Aztán megtudta... valamelyik etikai ember mondta meg neki. Teljesen kiborult. Tudom, hogy sok embert sokkolt ez a túloldalon. De ez már a múlté. Találkoztam egy kibaszott kölyökkel is valamelyik nap, akit nem is igazán ismerek. A hangomat is adom pár dologhoz. Amikor egy felvételre mentem, pont ott volt ez a szcientológus kölyök - régebben, amikor meglátott, lelkesen rámköszönt, hogy "Hahó Jason!". Most meg átnézett rajtam.

 

Azt gondoltam magamban: "Szemét faszkalap." Ennyivel el is intéztem. Hiszen... Érted, dióhéjban ennyi. Mind a két hozzáállás hazug. A lelkes "Jason!" csak azért, mert mindketten szcientológusok vagyunk és a mellőzés is, amikor kilépsz. Szóval amikor megnézed ezt a dolgot, akkor valójában... Az adatok és a tények magukért beszélnek. Tory férje otthagyta őt. Ezek az emberek és családok szétmentek, ott a bizonyíték. Bizonyíték van rá. Szcientológusként nem tudsz valakinek az igazán jó barátja lenni. Mert elsősorban szcientológus vagy. Jason Beghe, a szcientológus pedig hajlandó volt barátként elveszteni David-et. Hajlandó voltam arra is, hogy Apával, Anyával és testvéreimmel más jellegű legyen a kapcsolatom. Azt pedig a Jóisten se tudja, hogy kikkel barátkozhattam volna jobban össze, akik nem voltak szcientológusok. "Ők nem értették ezt a dolgot" - érted? És az egész kicseszett életemben a legfontosabb dolog az volt (visszakanyarodnék oda, hogy milyen gyerek voltam), hogy érdekeltek az emberek. Nem pálcát akartam törni felettük, egyszerűen csak hajlandó voltam olyan lenni, mint valaki más. Talán ezért is lettem színész. Ráadásul New Yorkban nőttem fel. És ott rengeteg az ember. Minden nap találkoztam valakivel - amikor metróztam; mindenféle emberekkel együtt jártam bevásárolni. Dumáltunk egy jót, aztán mindketten mentünk a dolgunkra - na ilyen vagyok én.

 

A lényeg az, hogy nem igazán tudsz szabadon kommunikálni. Mert nem tudsz... Mintha egy buborékban élnél. Van egy másik dolog is - emiatt egy kicsit könnyebb volt nekem kikerülni a szcientológiából, mint másoknak. Mivel megnéztem a vallási aspektust is. Mivel mint már mondtam is, hogy mindig is érdekelt a vallás. Amikor pedig előkerülnek a kizárólagosságot hirdető elemek, akkor elgondolkozik az ember. Tudod, amikor... Semmi bajom nincs mások vallási meggyőződésével. Semmi. De amikor ezeket hallom: "csak az evangélikusok jutnak el a mennyországba", "csak a muzulmánok jutnak el Allah-hoz", stb. És ez is: "csak a szcientológusok rendelkeznek a valódi tudással". Ettől én... Én nem így látom. Nekem ez nem áll össze. Van erről egy jó történetem. A vallást ért talán legnagyobb csapások egyike. Jól odabaszott sok embernek. Az I. világháború egy kegyetlen és rettenetes háború volt; más volt, mint az addigi háborúk - gáztámadások, mustárgáz; egyszóval szörnyű volt. Rengeteg embert mészároltak le, és elég sok embernek jól odabaszott az, hogy... a németek és az amerikaiak azt látták, hogy a holttesteknél mindkét oldalon ugyanaz a Biblia van. Azt mondták: "Affrancba, azt hittem, hogy az Isten a mi oldalunkon van, vagy mégsem?" Ilyen érzés volt. 

 

Vannak dolgok, amik eltávolítják egymástól az embereket, a szcientológiában is megvan ez - gyakorlatilag egy másik fajhoz tartozok. "Te csak egy wog vagy, én pedig egy Homo novis. És elég Homo novis vagyok ahhoz, hogy szeresselek." Érted, mire célzok? Elég rossz ez így. A szélsőséges iszlámmal ha összehasonlítod, rájössz, hogy nincs is olyan sok különbség.

 

MB: A szcientológia egyház nem állítja be kizárólagosnak magát, és azt állítja, hogy lehetsz egyszerre szcientológus és egy másik vallás tagja.

 

JB: Mondanék erre valamit. Rengeteg egyházi tisztviselővel beszéltem erről. Mivel egy bizonyos ponton túl, amikor elértem a legmélyebb pontot... A lényeg az, hogy sose panaszkodtam a pénz miatt. Pedig nem vagyok egy gazdag ember. De sose csináltam belőle ügyet, soha kellett egy kibaszott fillérért se könyörögni nekem. Amikor tudtam, akkor mindig kicsengettem, amit kértek. Sose volt ebből probléma, és azért álltam készen a haladásra mindig, mert akartam. "Végig fogom ezt csinálni, basszameg. Csinálni fogom és kiállok mellette. Így gondolkodtam szcientológusként. Azt mondtam ezeknek a faszoknak, mivel mindig arról beszéltek, hogy... Tudod, hogy mire kell nekik ez a rengeteg pénz? Tudod, hogy igazából mi az igazi céljuk? Clear-ré tenni a bolygót. Clearrá tenni a bolygót. És tudod, hogy mi a jó hír ezügyben? Elég a háromnegyedét Clearré tenni, és azután a maradék 1/4 csak azért, mert mi annyira tele vagyunk pozitív életerővel, egyszerűen Clearré válik, az SP-k pedig összeomlanak. Mint amikor a mesebeli gonosz boszorkányt víz éri. Ez fog történni a kibaszott SP-kkel is.

 

Azt mondtam nekik, mert egy idő után elkezdtem azt érezni, hogy "Hé, öreg. Ez nem egy kis hiba. 50 lepedőbe fájt nekem." És amikor pár ezerszer eljátsszák ez veled, akkor úgy reagálsz, hogy "Kezd felmenni bennem a pumpa. Ez nagyon sok pééénz!" És erre tereled a szót. Ők pedig nem beszélnek erről. Megkérdeztem, hogy hova megy a pénz? És senki nem ad erre egy kurva választ. Azt mondtam: - A bolygót próbáljuk meg Clearré tenni? Gyerekek, híreim vannak nektek. Kurvára nem fog megtörténni. Ilyen árak mellett még Beverly Hills-t sem fogjátok Clearré tenni. De kurvára nem. Fizikai képtelenség. Nincs annyi pénz a világon. Szóval hazugság az egész, mert egyáltalán nem arról van szó, hogy ezt a kibaszott bolygót Clearré tegyék. Mert ha tényleg ez a cél, akkor kurvára le kellene vinni az árakat. Azt mondtam: - Hát akkor én ezt megvárnám. A következő életemben majd visszatérhetünk erre, amikor 250 dollár lesz Clearig eljutni. Azt a negyven évet csak kibírom valahogy, megspórolok vele egymillió dolcsit és legalább lesz pénzem arra, hogy a kölköt magániskolába járassam. Basszák meg.