Az itt következő leírás a Sea Organization volt zászlóshajójának, az Apollo-nak egyik legénységi tagjától származik. A hajó ebben az időben a Földközi-tengeren hajózott és L. Ron Hubbard is a fedélzeten volt. Ő volt a Sea Org flottájának parancsnoka, a Commodore.
"Korfuban voltunk, 1968 őszén.
Diana (Diana Hubbard, LRH lánya) irodájában ültem Hana-val (Hana Eltringham, az Apollo akkori kapitánya), amikor belépett Hubbard.
Beszélgetett velünk a nemsokára induló 8-as osztályú auditortanfolyamról (ez volt a szcientológiában akkor a legmagasabb szintű auditori - lelki tanácsadói - képzés). A beszélgetés során megemlítette, hogy "amikor elrontanak egy ülést, a tengerbe fogjuk dobni őket".
Mindannyian felnevettünk, csak Hubbard nem. Ezt gondolkodóba ejtett - vajon csak viccelt, vagy komolyan gondolta?
Ugyanezen beszélgetés során én pedig tettem egy elítélő megjegyzést azokra a szcientológusokra, akik csak azért lettek munkatársak, hogy ingyen kapják a képzést és az auditálást, utána meg kilépnek. Potyautasoknak (freeloader) neveztem őket. Hubbard azt mondta, hogy találó az elnevezés és használni is fogja.
Bocs! (az egyházban azóta is így hívják azokat a volt munkatársakat, aki nem fizetik ki a kilépéskor kapott képzési és auditálási számlát, amit "freeloader tartozásnak" hívnak - Reformer).
Visszatérve a 8-as osztályú tanfolyamhoz - 3 etikatiszt is volt (MAA, Master-at-Arms-nak hívják a Sea Orgban az etika tiszteket), Craig DeFan, Ollie Budlong and Rod Taunton. Az akkori auditor magazinban szerepelt a fotójuk, illetve a később látható fotó is.
A hajóra hívott tanulók érzelmileg a közönytől a nyílt rettegésig terjedő skála valamelyik pontján voltak. Élénkzöld overallt, felül nyitott, barna szandált és tengerészhurkot (ez egy nyakpánthoz és az úttörősíp pántjához hasonlító valami) hordtak.
Hogy értsétek, mennyire meg voltak ijedve a tanulók, az egyik régi ismerősöm, a Detroitból érkezett Fred Fairchild szakállas volt. Amikor találkoztunk a hajón, megjegyeztem neki, hogy sokkal jobban nézett ki szakáll nélkül. Másnap reggelre leborotválta a szakállát. Megkérdeztem tőle, hogy mi lett a szakállal. Kiderült, hogy a barátságos, ártatlan érdeklődésem utasításnak vette, ezért borotválta le.
A MAA-k közben a náci viselkedésmódba csúsztak. A következő nap reggelén az összes tanulónak sorakozó volt a hátsó fedélzeten. Szólították az egyik tanulót, akivel közölték, hogy az ülése rosszul sikerült. Ekkor megragadták és bedobták a tengerbe. Kb. 10 méter magasról, be a kikötő vizébe.
A következő mantrát kiáltották: "A hibáidat nyelje el a mélység és bízzunk abban, hogy jobb emberként emelkedsz ki a vízből."
(A fotó az Auditor c. szcientológia magazin számára készült.)
Amíg ez a ceremónia zajlott, Hubbard két fedélzetten feljebb kamerával vette fel az egészet.
Ugyanezt végigcsinálták munkatársakkal is, általában olyan (szörnyű) vétségekért, mint például a pénzügyi bizottság előzetes engedélye nélküli anyagbeszerzés.
Volt egy szabály. Ha a tengerbe dobott ember hozzáért a hajón oldalához esés közben, a ceremóniát vezető tisztet azonnal utána kellett dobni. Ezért az áldozatok igyekeztek esés közben a lábukkal vagy a kezükkel hozzáérni a hajó oldalához, hogy azt a rohadékot is bedobják a tengerbe.
Több fokozata is volt ennek. Az első a szimpla tengerbe dobás. A következő az volt, amikor előtte bekötötték a szemed, majd az következett, hogy a kezeid vagy a lábaid megkötözték. A legextrémebb fokozat az volt, amikor bekötött szemmel és összekötött lábakkal dobtak a tengerbe.
Az senkit sem érdekelt, hogy tudtál-e úszni. Azt ordították fentről, hogy "oldd meg". Valahogy oda kellett evickélni a hajó oldalához és bemászni az oldalán található jószágajtón (régebben, amikor ezt a hajót teherszállításra használták, itt hajtották be az állatokat).
Láttam olyanokat, akitet halálos rettegés fogott el, és teljesen bepánikoltak a vízben. Néhány ilyen vízbedobási ceremónián az MAA-k akarata ellenére utánuk ugrottunk páran, hogy megmentsük az embert. A mi büntetésünk a dupla tengerbe dobás volt - kétszer egymás után.
A legrosszabb az volt, amikor egyszer engem úgy dobtak vízbe, hogy be volt kötve a szemem. Nem tudtam pontosan felbecsülni a becsapódás pillanatát.
És természetesen Hubbard ott volt minden reggel és nézte ezeket, és többnyire a filmesei rögzítették is.
Amikor a 8-as osztályú tanfolyam lezárult, a tanulók visszatértek a szervezeteikbe. A helyi körülményekre adaptálták a tengerbe dobási ceremóniát. Volt, ahol hidegvizes fürdő lett belőle, volt ahol benyomták a vétkes fejét a WC-kagylóba és lehúzták a WC-t. A tanulókkal zöld mellényt és tengerészhurkot hordattak.
Amint a tanulók elhagyták a hajót, Hubbard még keményebbre vette a tengerbe dobásokat. John McMaster, a világ legelső Clearje is hajón volt (akit Hubbard 1966-ban még a szcientológia "pápájának" is kinevezett, aki akkoriban igazi nemzetközi híresség volt. Hubbard egyértelműen fenyegetve érezte a saját fontosságát az ő puszta létezése okán. John agyon karizmatikus szónok volt; úgy tudott előadást tartani az affinitásról, akár többszáz embernek is, hogy szem nem maradt szárazon. Emellett kiváló auditor hírében állt és ő fejlesztett ki egy haladó auditálási eljárásmódot is.
Volt egy probléma azonban: meleg volt. Hubbard teljes szívéből gyűlölte a homoszexuális férfiakat és nőket (valójában a színesbőrű embereket is), és el akarta őt pusztítani. John-t konyhai kisegítőnek tette meg - az étkezések után ő takarított, stb. Nem egyszer dobatta a tengerbe Johnt úgy, hogy be volt kötve a szeme és a lábai pedig összekötözve. Többen is hallottuk, amikor Hubbard úgy kommentált egy ilyen alkalmat: "Csak megfullad ez a rohadt buzi."
----------------
Ami saját tapasztalatot hozzá tudok tenni:
1. Nálunk, Magyarországon egyszer sem volt ilyen.
2. Koppenhágában volt, ott az Északi-tengerbe dobták a partról az arra kijelölteket.
3. A Nemzetközi Bázis területén van egy kis tó, amit erre a célra használnak. Ott a mai napig divat a vízbedobás.
