Szemtanúk leírásai következnek az emberekkel való bánásmódról. Ezek eléggé tipikus esetek, az indokolatlan üvöltözés, káromkodás elég gyakori jelenség a Sea Orgon belül.
John Peeler, munkatárs volt a Nemzetközi Bázison:
„Egyik szép szombati napon összegyűltünk ebéd után sorakozóra. Ilyenkor az egész legénység felsorakozott, be lehetett jelenteni dolgokat stb. A szombati napokon amúgy renó (renováció, felújítás) folyt, ilyenkor mindenki vagy valamelyik építkezésen dolgozott a bázis területén, vagy karbantartási munkákat végzett. Általában szerettük ezt a napot, mert a szabadban lehettünk, távol a napi rutinmunkától. A megjelenés persze kötelező volt, és ilyenkor nem nagyon számítottak a rangok és a pozíciók. Egy csapatnak éreztük magunkat, azon dolgoztunk hogy élhetőbb legyen a bázis.
Namost, az egyik ilyen szombaton mindenki kapott egy kérdőívet a következő kérdésekkel:
1. A bázison szeretnél-e lakni, vagy esetleg valahol máshol?
2. Ha a bázison szeretnél lakni, kérlek magyarázd meg, hogy miért.
3. Ha nem a bázison szeretnél lakni, kérlek magyarázd meg, hogy miért.
Amikor elolvastam a kérdőívet, az jutott eszembe, hogy ha azt válaszolom, hogy nem szeretnék a bázison lakni, akkor azt úgy tekintik, hogy „a saját pecsenyémet sütögetem” vagy „nem vagyok teljesen elkötelezett”. Valami nagyon gyanús volt ezzel a kérdőívvel kapcsolatban. Így bár szívem szerint nem nagyon akartam a bázison lakni, azt írtam a kérdőívre, hogy a bázison akarok lakni. Igen, hazudtam. Mint kiderült, jól tettem, hogy bíztam az ösztöneimben.
Kb. 1 hétre rá egyik sorakozón bejelentették, hogy aznap este egy kötelező tájékoztató lesz, amint Miscavige tart, és abszolút mértékben kötelező ott lenni. Ha valaki nincs ott, súlyos retorziókra számíthat.
Amikor összegyűltünk az ebédlőben, Miscavige munkatársainak arcán látszott, hogy nem sok jóra számíthatunk.
Ott ültünk, vártunk csendben. Már izzadtam és remegtem attól félve, hogy mi fog történni. Közben az etikatisztek fel-alá jártak és jegyzetelték, hogy kin mit figyeltek meg, kinek az arcán látszott, hogy „rejtegetnivalója van”.
Végül valaki elordította magát: „Vigyázz!” Mindenki vigyázzba állt. Dave közben felment a szószékre.
„Leülni!” –mondta.
„Kib*szottul át lettetek verve.
Múlt héten kaptatok egy kérdőívet, és sokkoló volt látni, hogy milyen válaszokat írtatok.”
Dave ezután kb. 40 kitöltött kérdőívet felolvasott – azokét, akik nem akartak a bázison lakni. Folyamatosan és fennhangon üvöltött és elképesztő jelzőket használva néven nevezte a „rossz” válaszok adóit. Mindezt az egész bázis előtt. Teljes mértékben lealázta őket – talán még annál is rosszabb volt, mint amikor valakit azzal vádolnak meg egy náci pártgyűlésen, hogy zsidó. Nem viccelek. Kb. 2 óráig tartott ez a „tájékoztató”, Dave közben félőrülten üvöltözött a pódiumon.
Hogy mi történt a tájékoztató után? Az összes olyan embert, aki azt írta, hogy nem akar a bázison lakni, ott marasztalták, majd mentek fizikai munkára és mind büntetés alá került. Az összes embert alaposan kivizsgálták, leíratták velük a „bűneiket” – a társadalom szemetének tartották őket az elkövetkezendő hónapok során.
„blownforgood” néven publikáló volt vezető:
Több alkalommal is láttam Dave Miscavige-t, ahogy elver vagy lökdös embereket a Nemzetközi Bázison. Ez már sok éve így megy.
Konkrét példa:
Egy rendezvénnyel kapcsolatos találkozón Dave Miscavige Marc Yager és Guillaume Lesevre mögött állt (az egyház két másik fő vezetője – a fordító), akik a konferenciaterem asztalánál ültek. Megírták az egyik rendezvény beszédeit, de az nem felelt meg Dave kívánalmainak. Miközben éppen a többi jelenlévő előtt szidta őket, egyszercsak előrehajolt és megragadta a két ember fejét és összeütötte őket. Olyan erővel tette, hogy Marc és Guillaume arca is elvörösödött – Dave kezén pedig lehetett látni, hogy megfeszíti az izmait, olyan erőt fejtett ki.
Látszott mindkét emberen, hogy nagy kínokat állnak ki, és Guillaume-nak pedig elkezdett kicsit vérezni a füle.
Ezután Dave visszament a terem közepére és ezt mondta: „Egyetlen dolgot bírt Marc és Guillaume terjeszkedésre bírni – egymás s*gglyukát a f*szukkal.”
Utána közölte, hogy újraírja az egész szöveget és otthagyta a meetinget.”
Jefferson Hawkins, az egyház volt legfelsőbb marketing vezetője:
„DM soha nem bírt engem. Máig nem tudom, hogy miért. Egyetlen dologra tudok gondolni – 1982 és 1987 között én irányítottam az egyház történetének legsikeresebb Dianetika marketing kampányát, többmillió példány kelt el és a bestseller-listákra is felkerült a könyv. Valódi eladások voltak, nem pedig az a fajta, amikor szcientológusok vásárolták fel a könyvet, hogy feljebb nyomják a bestseller-listákon – ezt soha nem tűrtem el. Míg az összes többi vezető bízott bennem és tisztelt ezért, DM mindig is utált emiatt. Hogy miért? Talán azért, mert soha nem tudta saját eredményeként hirdetni, mert semmi köze nem volt hozzá. Valamint ő ilyet eredményt soha nem tudott produkálni.
Évekig próbáltam elérte, hogy DM megkedveljen – végül rájöttem, hogy ez lehetetlen.
2001 végén végzett egy „kiértékelést” (ez egy szcn vezetői eszköz, melynek során megkeresik a rossz vagy jó szituációk mögötti valódi okokat és kidolgozzák ezek kezelését; az egész kidolgozás, levezetés és programalkotás írásban történik – fordító) a szcientológia marketingjére és persze én lettem a bűnbak. Azt írta ebben, hogy „70 millió dollárt pazaroltam el az egyház pénzéből” és felmérési eredményeket hamisítottam 1982-ben és ezt adtam le Hubbardnak – ez volt szerinte az első nagy bűnöm, ami miatt végig bűnöző módra viselkedtem. Az egész persze csak egy koholmány volt – a tipikus Miscavige-féle kiértékelés, ahol abból indul ki, hogy kit akar elmeszelni és utána pedig hozzákölti a „tényeket”.
Alkalmasság-felülvizsgálati bizottság elé küldtek, akiknek ki kellett volna engem rúgnia ezért. De végül nem tették, mert tényszerűen, dokumentumokkal bebizonyítottam, hogy soha nem „pazaroltam el 70 millió dollárt” (a teljes büdzsém csak egy töredéke volt ennek), hanem valójában 280 millió dollár TÖBBLETBEVÉTELE lett az egyháznak. Valójában ezen kampány okozta az egyház eddigi legnagyobb terjeszkedését – amit azóta sem sikerült produkálni. Miután Miscavige 1991-ben leállította, az egyház azóta is hanyatlik. Ráadásul több kiértékélés is készült közben, amely az én kampányom újraindítását javasolta, de senki nem vette a bátorságot ennek megtételére.
Azt is bebizonyítottam, hogy nem hazudtam LRH-nak, előkerítettem annak a felmérésnek a dokumentációját és a teljes levelezést Hubbard-nak, valamint mellékeltem a Hubbardtól kapott összes személyes dícséretet. Így hát nem rúghattak ki, de azért mindenesetre csak fizikai munkát végezhettem.
Pár hónap múlva visszakerültem a marketing egységbe – majd az első meetingen, amikor DM meglátott, azonnal fejemre olvasta a „kiértékelésében” szereplő összes hazugságot, majd felugrott a konferenciaterem asztalára és onnan rámvetődve a földre taszított. Már mentem is vissza takarítani.
Az ezt követő évek során négy alkalommal rűgtak ki a Nemzetközi Bázisról, de valamelyik marketinges mindig visszahozott, mivel senki sem értett hozzá úgy, mint én. Így ment ez – visszamentem, egy darabig rendben voltak a dolgok, amíg DM észre nem vett, le nem támadt – szóban és fizikailag is – és már repültem is. Nem bírt elviselni. Végül már be se engedtek sehova, ahol ő éppen tartózkodott.
A 2001-es kiértékelésének vádjait újra és újra a fejemhez vágta, végül már belefáradtam a megcáfolásukban. Végül, amikor ötödszörre is kirúgtak, betelt a pohár. Ragaszkodtam, hogy végleg rúgjanak ki. Utólag visszanézve, életem legjobb döntése volt.
John Peeler ismét:
„Láttam, ahogy DM elveri Marc Yagert. A Mi a szcientológia? könyv összeállítása zajlott, és Yager valamit elrontott vagy nem hajtott végre valami utasítást rendesen – Dave hasbavágta, ide-ode lökdöste a szobában, majd megragadta és szó szerint kidobta az ajtón. Közben DM egész végig káromkodott, elnyomó személynek nevezte, majd közölte vele, hogy innentől ő (DM) irányítja a dolgot.
Reformer:
Hasonló dolgot figyelmet a koppenhágai szervezet büféjében, a szcientológia európai vezetője, Walter Kotric előadásában (aki kb. 2 méter magas és kb. 150 kiló). Egy volt Sea Org-tag bejött és kért valamit a büfében (annyit kell tudni róla, hogy a fickó megszökött anno, nem csinálta végig az ilyenkor szükséges procedúrákat). Mindenesetre Walter Kotric is bejött a büfébe, meglátta az embert, elüvöltötte magát, hogy „You f*cking SP!” (Te kib*szott elnyomó!), majd megragadta, és teljes erőből a büfépultnak vágta az illetőt, aki ettől a földre esett. Ezután Walter felrántotta és teljes erőből fenékbe rúgta, de úgy, hogy attól ténylegesen kirepült az az udvarra. Majd szólt a biztonságiaknak, akik “eltávolították” a “veszélyes elemet.”