Tények, tapasztalatok, vélemények és hírek a szcientológia egyházról

Szcientológia: objektíven és szubjektíven

Szcientológia: objektíven és szubjektíven

A szcientológia és utóhatásai 2. rész - Szabad préda

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2017. február 12. - Reformer

Előzmények:

A szcientológia és utóhatásai 1. rész - Kapcsolatmegszakítás

Leah Remini sorozatának 2. része a hírhedt "szabad préda" irányelvet, és annak gyakorlati alkalmazását mutatja be.

Köszönöm mindenkinek a munkáját, aki részt vett a magyar felirat elkészítésében.

Csak maga a felirat innen tölthető le: A szcientológia és utóhatásai (Leah Remini: Scientology and the Aftermath) S01E02 - magyar felirat.

A "Tovább"-ra kattintás után nézhető meg.

 

15 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://objektivszcn.blog.hu/api/trackback/id/tr4912250436

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2017.02.12. 23:20:48

Megnéztem, ez is nagyon brutális! Köszönjük a fordítást és a feliratozást.
Válasz erre 

Lehet igazam 2017.02.14. 00:51:59

Köszi a fordítást mindenkinek!
Ahogy néztem, a végére az fogalmazódott meg bennem, hogy valami elindult. Valami, aminek lesz eredménye. Egy ideje már sokan beszélnek, sokan kitálaltak, de az ilyen videóknak hatalmas ereje van szerintem.
Válasz erre 

2017.02.14. 12:56:22

@Lehet igazam: Bennem az fogalmazódott meg, hogy hasonlóképpen más mozgalmakhoz (direkt nem vallást írtam, mert lehet bármi, pl politikai rendszer, rezsim is), a kívülről jövő támadások kivédésére igen erőteljes mechanizmussal - OSA, megfigyelések, lehallgatások, válaszcsapások perekkel, negatív kampányok a volt tagokkal szemben - rendelkeznek, a belső feszültségeket pedig még (a "Tech"-kel vagyis agymosott önigazolásokkal) csírájában elfojtják - ismerem, mert voltam etikai tiszt. Szerencsére azzal semmit nem tudnak kezdeni, amikor valakinél kipukkan az a bizonyos színes szappanbuborék, és a sok-sok hazugság és szenny kézzelfogható valósággá válik, ugyanis szerintem ez is egy elkerülhetetlen mechanizmus. Ez pedig belülről indul és kint lesz vége, és csak idő kérdése mikor tálal ki a volt vezető vagy munkatárs. Mostmár eljutottunk oda is, hogy nem nagyon lesznek új tagjai a szcinek, csak esetleg ha becserkészi őket a "drogmentes maraton", "pillantó kutya ovi" vagy "Lawrence & Bennet Company Management Group Zrt." és társaik. Pár esetben mikor telefonon megkeresnek "az xy-tól, hogy tudnék-e válaszolni pár kérdésre", lehet hogy röhögni fogtok, de kerek perec megkérdezem, hogy ugye nem szcinek tetszik-e lenni, mert akkor köszi, de most hagyjuk abba... : )
Válasz erre 

Lehet igazam 2017.02.14. 23:52:02

@Bgisi: Igen értem amit mondasz! Amúgy az a durva, és most valahogy ez a gondolat jutott az eszembe, hogy ha nem lenne az egyház ilyen kapzsi, nem alkalmazna ilywn kemény módszereket, még jól is csinálhatná a dolgot, akár még terjeszkedhetne is. Én is pár évig Szcientológus voltam (legalábbis a tech szótár alapján
Válasz erre 

Brail Kast 2017.02.15. 12:30:43

@Bgisi: Megkérdezhetem, hogy miért szálltál ki? M nyitotta fel a szemed?
Válasz erre 

Lehet igazam 2017.02.15. 22:41:08

Amit írtam annak egy része nem látszik.
Válasz erre 

Lehet igazam 2017.02.15. 22:47:25

@Brail Kast: Nálam nem olyan volt a szitu, hogy "felnyilt volna a szemem, vagy hasonló. Volt egy szituáció, ami miatt nem tudtam tovább munkatáry lenni, és utána kívülről sikerült egy másik nézőpontból látnom a dolgot. Azt gondolom amúgy, hogy a Szcientológia úgy mint egész nem igaz, hogy nem működik, mert aki használta tudja hogy működik, vagyis sok tech, ad egy olyan nézőpontot, ami ... Persze ha OT szinteken találkoztam volna a Xenu adattal nem tudom, hogy kezeltem volna.
Válasz erre 

büdös zokni 2017.02.16. 18:21:44

Nekem az nyitotta fel a szemem, amiket akkor csináltattak velem, mikor végre be tudtam fizetni auditálásra. Szakitanom kellett a csajommal, aztán az önkielégitések miatt kellett kétség kondit kidolgoznom. Ettől eldurrant az agyam, kértem referenciát, amire megmutattak egy (1!) mondatot az Önelemzéskönyvből, miszerint "az állatok is végeznek önkielégitést".
Válasz erre 

2017.02.16. 19:37:41

@büdös zokni:

A szcientológiában a szexet termeléssel szokás helyettesíteni, nem tudtad? ;) Az "üresek seregében" a gátlástalan pénzharácsolás simán belefér a morális keretbe, viszont matyizni szigorúan tilos. Ez kicsit olyan, mintha egy étteremben tiltott dolog volna a böfögés, ám szipogni és taknyot nyelni bármikor lehetne...
Válasz erre 

2017.02.16. 22:26:15

@Brail Kast: Hogy mi nyitotta fel a szemem és miért szakítottam velük:

1) ‘91-ben N. Tamás katonatársam révén ismertem meg a Dianetikát, leszerelést követően FSM lettem, ‘92 május közepétől teljes idejű munkatárs. Kezdetben minden szép és jó volt, a “Tech” is elfogadható volt számomra, voltak sikereim belőle. Magabiztosabbnak éreztem magam, néha már-már felsőbbrendűnek, aki ismeri “az igazságot”, és minden vágyam volt ezt mindenkivel megismertetni. Valósnak tűnt a “kondíciók”, a “dinamikák” és az “admin” is. Jó volt egy közösség tagjának lenni, komm tisztként sokat hajtottam, míg nem a kimenő áramlással elértem a “hatalom állapotát”, és azt csinálhattam amit csak akartam. A fellegekben jártam, kb mindenhatónak éreztem magam. Később etikai tiszt lettem, ezt csináltam majd’ 3 évig. Hát ez már komoly feladat volt, “ömlött rám a sz*r”, de tanultam, megcsináltam a Purifot, angolul tanultam a LITE nyelviskolában, úgyhogy valamelyest kompenzáltam. De változtak a dolgok, a Dianetika Központ helyett Szcientológia Egyházat kellett kiírni a bejárathoz, és emlékeim szerint ezt még mi tagok is annyira furcsálltuk, hogy inkább azt írtuk: MSE (Magyarországi Scientology Egyház) Dianetika Központ. Aztán lassacskán munkatársként kezdtem furcsállni, hogy csak azt csinálhattam amit mondtak (annak ellenére hogy hangoztatják hogy náluk "szabadság" van), nem nézhettem meg bármilyen filmet, nem olvashattam el bármit (különösen semmilyen entheta újságcikket), vagy mikor beteg lettem, V. Xéni és H. Jocó meglátogatott hogy valóban az vagyok-e (milyen szép gesztus, igaz?), bár ez inkább egy erős “kontrollálunk” szagú így utólag. Ezeket persze megmagyaráztam magamnak a “legtöbb jót a legtöbb dinamikán” elv alapján, illetve “biztos bennem van a hiba”-val. De ahogy haladtam előre, kezdtem azt érezni, hogy ez már nem az amit én annak idején elkezdtem, nem ezért jöttem ide, nekem nem ez kell, és úgy éreztem, szépen lassan az életemet beáldozom, és ha nem figyelek, egy agyatlan zombivá válhatok. ‘96 nyarán, miután véget ért a munkatársi státuszom, Sea Org tag lettem.
Válasz erre 

2017.02.16. 22:29:34

2) SO tagként Koppenhágában az EPF befejezése után folyamatosan dolgoztam, hol WC-t takarítottam, hol üzeneteket hoztam-vittem, renováltunk valamit, LRH szobáját újítottuk fel, ilyenek. Mikor azt mondták ellátogat DM ide, az org megbuggyant, mindenki ész nélkül dolgozott, akkor 3-4 napig alig aludtunk… Itt is találkoztam számomra érthetetlen és nehezen emészthető dolgokkal, pl: mikor Walter K. (az AOSH EU vezetője) “Jesus f****ng Christ”-ezett egy eventen a szci kereszt előtt - ez meglehetősen vallási-identitás zavarosnak tűnt, ha érthető így. Vagy pl: fizetést nem kaptam csak ha beadom az útlevelem - de azt nem mertem - illetve szóltam hogy lejár a vízumom erre azt mondták viccesen, nem baj, házasodjak össze egy Dán staffal és rendben lesz minden. Kb ennyit az etikusságukról. Aztán elvesztettem a belépőkártyámat amivel bemehettem pár helyre, majd egy színesbőrű Etikai Tiszthez kerültem, aki sec check-elt, O/W-kat kellett körmölnöm és bevágtak egy alagsori olajos nyomdába hogy: “Work!” Ekkor kérdeztem meg magamtól (illetve a Nordland Hotel szobájában is feltettem magamnak ezt a kérdést, ahol elszállásoltak), hogy "mit keresek én itt"...? Azt hiszem ezek voltak azok a tisztább pillanataim, amikor magamba néztem, és rádöbbentem hogy ezt biztosan nem akarom már csinálni. Elmondtam mindezt a Magyar közvetlen főnökömnek, azt mondta na ne vicceljek, gondolkodjak. Később leírtam az ő főnökének, de semmi választ nem kaptam. Rövidesen összecsomagoltam, a fiatalabbik bátyám vett repülőjegyet nekem, majd elballagtam érte a megadott belvárosi irodába. Hazautaztam, de persze tudtam hogy "nem jól" mentem el, mert nem zártam le mindent…
Válasz erre 

2017.02.16. 22:31:40

3) Miután hazaértem, már másnap megjelent értem a hazai OTL csapat vezetője, M. Tamás és egy másik srác, autóval. Behívtam a házunkba őket, meghallgattak röviden mi történt, és amit már Koppenhágában is írtam, mondtam, hogy nem ezt akarom csinálni, behízelgően mosolyogtak hogy rendben, világos, de a korrekt lezáráshoz (szci szakszóval out-routing) menjek velük, és majd elintézzük az irodában, ha tényleg nem akarom, meg van ennek is a módja. Fáradt voltam, de beleegyeztem - nem is figyeltem, egy pesti 100 éves bérházba vittek, felcaplattunk az emeletre, bementünk a lakásba, bezárta a bejárati ajtót (ez OK), és emlékszem hogy Tamás annyit mondott, hogy ők itt nem teljesen kompetensek, és vissza kell menjek Dániába. Nem erről volt szó, nem akartam visszamenni. Bementünk egy szobába, Tamás odakísért egy ablakhoz ami előtt volt egy asztal és azon a telefon, majd azt mondta, hogy próbáljak pénzt szerezni a visszaútra. Azt hiszem elsőnek ő telefonált, angolul beszélt, gondolom arról hogy "megvagyok". A másik srác arrébb ült le tőlem, és nézett engem. Csak nézett. Ez az egész nagyon kényelmetlen, nyomasztó volt nekem, teljesen ellenkezik a szci által hangoztatott öndetermináltsággal, de a végső döfés ezután jött: amikor Tamás végzett, letette a kagylót, én ahogy közben hátrafordultam a sráchoz valamiért, megláttam hogy Tamás ahogy kiment a szoba ajtón, bezárta! Ez volt az a pillanat amikor tudtam, hogy soha többet nem lesz közöm a szcientológiához. Vége! Ez nem az amiről LRH beszélt, kvázi rabosítottak, a srác lett az őr, a szoba lett a cella... Járt az agyam, alig bírtam gondolkodni.
Válasz erre 

2017.02.16. 22:37:17

4) Már nem emlékszem kiknek mennyit telefonáltam, azt tudom csak, hogy hazudtam az "őrnek". Ismertem egy volt munkatársamat, akinek jól ment a biznisz, együtt kezdtem vele a Bakáts téren, ő profi OCA teszter volt de már nem a szervezetben volt munkatárs, B. Farkasnak hívták. Beszéltem vele, pont megy a Központba és kitaláltam hogy tud ennyit kölcsönözni (dehogy tudott), úgyhogy meg vagyok mentve. Ezzel a történettel felpattantam, szóltam a srácnak hogy megvan a lóvé, indulhatunk. Ő kinyitotta az ajtót, mondtam hogy menjünk gyorsan, mert elmegy a Farkas (este volt már, a Központ 9-kor zár), de M. Tamás éppen a klotyón ült, ezért mi ketten indultunk, de közben még kiszólt a srácnak kb hogy "ne engedd így el" meg hogy "kísérd", de én igyekeztem már miközben a srác szedelőcködött, gyakorlatilag szaladtam a lépcsőn és a járdán. A metróban persze utolért, és még bementünk a Központba, de onnan gyakorlatilag 5 perc után egyszerűen kisétáltam és Taxit hívtam - nem érdekelt már hogy látnak-e. Elég volt.
Később még párszor jöttek, én semmit nem akartam már tőlük, elegem volt ebből az egész erőszakos bagázsból, kavarogtak bennem a dolgok, kiszóltam csak hogy hagyjanak, vagy letagadtattam magam, meg ilyenek. Előtte ez elképzelhetetlen lett volna, most szemrebbenés nélkül megcsináltam. Egyébként egy alkalommal bejöttek a házba engedély nélkül, apám volt otthon, őrült káromkodással küldte el őket a francba, hogy képzelik hogy csak így betörnek... utána sohasem jöttek már.
Érdekes, hogy azért kezdtem el akkoriban ezzel foglalkozni, mert egyfajta szabadságot láttam benne, a technikák által megszabadulhatok a negatívumaimtól és kevésbé lesznek rám rossz hatással a dolgok, majd ha úgy vesszük, a "menekülésem" is közel ilyesmiért történt, mert szabad, vagyis független akartam lenni tőlük.
Válasz erre 

benu 2017.02.16. 22:43:08

@Bgisi: itt frissítgetem egy negyed órája, mert éreztem, hogy van még :)
Köszi, hogy leírtad. No comment.
Válasz erre 

aberglaube 2017.02.17. 01:16:50

Sziasztok!

Olvasva a történeteket én szégyellem magam, mert az én történetem borzasztóan egyszerű. Ugyanakkor örülök is, hogy a sok sz@rtól, ami rám várt volna, sikerült megszabadulni idejében. Én a Jedi-mester révén kerültem be az Org-ba. Lelkes voltam, amit könyvekben olvastam (Munka problémái, Dianetika) nagyon tetszettek, működőképes dolgoknak tűntek (igaziból a könyvekkel a mai napig nincs sok bajom). Aztán szépen elkezdtem az életjobbító tanfolyamokat, haladtam is velük. Heti 2-3 napot szántam rá délutánonként. 2-szer késtem 5 percet, mert sehol nem tudtam leparkolni a verdát, illetve egy alkalmat betegség miatt hagytam ki (persze előre jeleztem). Erre elküldtek etikai tiszthez, mondván betegeskedem, meg kések, és ez akkor bűn, mint Jézus szeme előtt embert ölni. Itt már értetlenkedtem kicsit, de azért elmentem etikára. Ott pedig hogy hogy nem, fel sem merült, hogy beteg vagyok-e, meg kések-e, ellenben próbálták megtudni, hogy anyámék mit gondolnak a szci-ről. Itt már eléggé felhúztam magam, mondván, hogy akkor mi is a baj velem: hogy beteg vagyok? hogy nem találok parkolót? vagy, hogy anyám a háta közepére kívánja az egész bagázst? Mondtam, hogy akkor most vagy őszinték lesznek vagy én megyek a picsába. :) Mentem. :) Utána még hívogattak telefonon, meg menjek be, mert otthagytam a könyvemet, meg hogy mi a problémám, biztos valami ártó tetettet csináltam. :) Erre mondtam nekik, hogy figyi, ugye az az igaz, ami számomra az? Mondják erre, igen. Mondom én: akkor úgy mondom, hogy ti is értsétek: számomra ez a szar nem igaz. Ez után már békén hagytak. Szóval nekem nem volt valami nagy múltam velük, de titeket olvasva ennek őszintén örülök. :)
Válasz erre 
süti beállítások módosítása