V., befejező rész
A SEA ORG DENVERBEN
Amikor jelentkeztem a haditengerészethez, az ügyintézéshez kellett a házassági anyakönyvi kivonat. Felhívtam Debbie-t hogy küldjön egy másolatot.
– Hol vagy? – kérdezte azonnal.
– Denverben.
– El akarok válni – mondta.
Mondtam neki, hogy jó, legyen.
Az esetet nyilván jelentette valakinek, mert néhány hónappal később felhívott két Sea Org misszionárius, akik épp valamilyen küldetést teljesítettek Denverben. Azt mondták, találkozni akarnak velem. A címemet nyilván a denveri org adta ki nekik. Amikor megvettem az etika könyvet, meg kellett adnom a címemet és a telefonszámomat is.
Kocsiba ültem és bementem hozzájuk az orgba. Egyenruhában fogadtak. Furamód örültem, hogy megint Sea Orgosok között lehetek. Nem emlékszem a nevükre, talán Kay és Jane lehetett. Bemutatkozunk. Az egyikük mondta, hogy a férje Dave, aki a CLO Nyugat-USA közönségosztályának vezetője.
Megkérdeztem Jane-től, hogy hogy van Dave.
– Nem a legjobban, de én kordában tudom tartani – mondtam.
Zord, mogorva stílusa fura kontrasztban állt a csinos kinézetével. Eszembe jutott, vajon mekkora bajba kerülhetett Dave a távozásom miatt.
– A távozásodból nagy botrány lett a CLO-ban. Az elején senki se tudta, hol lehetsz, aztán megtudtuk, hogy megléptél. Óriási volt a felfordulás. Csakis a lassú adminisztrációs vonalak miatt nem nyilvánítottak ki elnyomóvá – mondta Kay.
– Egy küldetésen vagyunk itt és a másodlagos célunk az, hogy visszavigyünk a CLO-ba. Ha azonnal visszatérsz, akkor hajlandóak vagyunk visszavinni.
– Már jelentkeztem a haditengerészethez, azt nem tudom visszamondani.
– Miért pont oda? – kérdezte.
– Világot akarok látni.
– A Sea Orgban is lehet világot látni.
Gyenge próbálkozás, gondoltam magamban. A Sea Orgnak csak egy hajója volt és kicsi az esélye, hogy pont oda kerülök.
– Már a haditengerészet kötelékében vagyok. Letartóztatnak, ha nem jelentkezem szolgáltra a megadott időben. Késő, már beléptem.
– Biztos meg tudod oldani. Talán vissza tudjuk szerezni a régi posztodat. Az volt a küldetésed, hogy felépítsd a 6-os osztályt és a küldetés szempontjából fontos, hogy visszatérj a régi posztodra. Beszéltünk Debbie-vel is és hajlandó lenne kidolgozni valamit a 2. dinamikátokra (házasság/párkapcsolat).
– Ezzel kapcsolatban komoly kételyeim vannak.
Biztosra vettem, hogy ezt csak azért mondja, hogy bedőljek neki. Övön aluli ütésnek tartottam és sértésnek vettem, hogy a Debbie iránti érzelmeimre játszik.
– Nekem azt mondta …
– Ha nem jössz vissza, kinyilvánítanak.
Megpróbáltam tökéletes TR-ekkel válaszolni (végig a szemébe néztem és tisztán, érthetően beszéltem):
– Nem megyek vissza.
A tekintete ellenséges lett.
– Akkor végeztünk. Megtalálod az ajtót.
Megtaláltam és kisétáltam.
A LÁNY, AKINEK KOMOLY PROBLÉMÁI VOLTAK
Az érettségi után szolgálatra jelentkeztem a haditengerészethez. Már nem szívesen beszéltem a szcientológiáról. Rájöttem, hogy akinek megemlítem a théta (életerő) 76 billiárd évre visszanyúló történetét, az teljesen idiótának fog nézni. Amikor az egyik haverom a szcientológián viccelődött, akkor mondtam neki, hogy szcientológus vagyok. Elnézését kért és mondta, hogy csak olvasott valami cikket a Reader’s Digestben arról, hogy milyen sokba kerül a szcientológia. Nem vettem sértésnek és jó barátok lettünk. De utána se beszéltem neki a szcientológiáról és sose próbáltam elmagyarázni neki a tanokat.
Volt valami, ami még inkább próbára tette a szcientológiába vetett hitemet. Jamela egy lány, akiben a virginiai kiképzésem során randizgattunk és aki később odaköltözött hozzám Kaliforniába. Hogy durván fogalmazzak, elmebeteg volt. De a legérdekesebb az, hogy a pszichiátriai gyógyszere látványosan javított az állapotán. Ez ellentmondott annak, amit a szcientológiában tanultam és hallottam.
L. Ron Hubbard szerint a pszichiáterek elnyomó emberek voltak, akik mindenkit meg akartak őrjíteni, hogy tönkretehessék az egész világot. Az sem érdekelte őket, hogy az emberiség elpusztításával ők maguk is elpusztulnak, és ebből is látszott, mennyire őrültek és destruktívak. A tébolyító módszereik közé tartozott az elektrosokk-terápia és az olyan pszichiátriai gyógyszerek, amiket a barátnőm is szedett.
A Sea Orgból való távozásom után beszéltem egy lánnyal, aki pszichiáternek tanult. Meglepett, hogy mennyire kedves és intelligens. Elkezdtem azon tűnődni, hogyan válhat egy ilyen embert elnyomóvá, miközben pszichiáterré válik. Arra a következtetésre kellett jutnom, hogy a pszichiáterek nagy része nem elnyomó személy és tényleg a páciense érdekében cselekszik.
Már nem elleneztem annyira a pszichiátriát, de Jamelát azért felvilágosította a szcientológiáról a pszichológusa, aki szólt is neki, hogy én le fogom beszélni a gyógyszerekről, de ne hallgasson rám. Ekkor már másképp gondolkodtam és eszem ágában sem volt lebeszélni, mert úgy láttam, hogy segít neki. Jamela azért rendre kifigurázta L. Ron Hubbardot és a szcientológiát, amivel sokszor próbára tette a türelmemet.
Jamela a gyógyszerrel is őrült volt, csak épp nem annyira őrült, mint nélküle. A sors akarata lehetett, hogy egyik este San Diego utcáin sétálva összefutottunk néhány szcientológussal, aki épp L. Ron igéit hirdette. A beszélgetésünk során kijelentettem, hogy barátnőmnek javult az állapota attól a gyógyszertől, amit szed. Az egyik szcientológus azt felelte, hogy a gyógyszer csak a tüneteket kezeli, az alapvető okot nem, amivel egyet is értettem. Jamelával viszont már nem tudott szót érteni az illető. A heves szóváltás után Jamela kitépte a Dianetika könyvet az egyik szcientológus kezéből, majd a kötésnél félbetépte és hozzájuk vágta a darabokat. A szcientológus rezzenéstelen arccal csak annyit mondott: – Jössz nekem a könyv árával.
Akkor csak nevettem rajta, de valószínűleg később nagy hatással lehetett rám az a tény, hogy a két szcientológus hajba kapott a barátnőmmel. Talán rájöttem, hogy a szcientológusok nem tudtak volna segíteni Jamelán. Még annyit se tudtak elérni, hogy a lány nyugodt maradjon. Az eset okán a szcientológia teljesen impotenssé vált a szememben. Ekkor már közel volt a vég.
AZ ELSŐ NÉHÁNY PILLANATOM EX-SZCIENTOLÓGUSKÉNT
Néhány hónappal azután, hogy Jamelával szakítottam, elérkezett az a néhány pillanat, amikor utoljára voltam szcientológus. Egy szabadtéri, magasvasút jellegű metrómegállóban ültem, és újságot olvastam, amikor hirtelen minden világos lett. A genetikáról és a személyiségjegyek öröklődéséről olvastam. A tudomány lassan felváltotta nálam a szcientológiát, aminek a helyébe tudományos tények kerültek. Az volt az utolsó csepp a pohárban.
Ami addig furdalta az oldalamat a szcientológiával kapcsolatban, hirtelen érthetővé vált.
– Kamu az egész – mondtam ki hangosan.
A szcientológia egy nagy átverés. LRH hazudott. Többé nem kellett megfeszülnöm, hogy magyarázatokat keressek L. Ron Hubbard és a szcientológia hibáira és visszásságaira. Lekerült a felelősség a vállamról, hogy jónak tüntessem fel az alapvetően hibás rendszet.
Több nem kellett szégyenkeznem, amikor elárultam valakinek, hogy szcientológus vagyok. Elmosolyodtam. Szabad voltam. És a szabadság mindvégig csak egyetlen gondolatra volt tőlem. Magyarázatot kaptam a Sea Org és a szcientológia hibáira. Az egész egy nagy kamu volt, mindvégig az volt. Végre szabad voltam.
Felnéztem az újságból és másként láttam a világot. Megérkezett a vonatom.