Tegnap az Allee melletti adventi vásárt járva megpillantottam a szcientológia egyház kihelyezett standját.

Az egyik oldalbejárattal szemben helyezkedett el, elkülönítve a többi árustól.

Íme a teljes szellemi szabadsághoz vezető bódé:

A sok karácsonyi motívum hatására némileg ünnepi hangulatban voltam, így gondoltam, hogy meglátogatom őket - hátha nekem, az eltévedt báránynak is tudnak valamiféle spirituális útmutatást adni.

A két szolgálatot teljesítő lelkész közül az egyik lelkesen közelített felém, amikor hatótávolságba kerültem, hogy segítsen nekem megkeresni a pénztárcámhoz szellemi szabadsághoz vezető legrövidebb utat.

Paptársa azonban kiszúrta, hogy maga az ördög érkezett meg a szent elárusítóhelyhez, ezért rárivallt testvérére: "ENNEK ne! Ez a Bonyai! Egy SP!"

A kedvezőtlen előjelek ellenére a szeretet ünnepének jegyében megpróbáltam egy udvarias társalgást kezdeményezni, és megkérdeztem őket: "Helló fiúk, hogy megy a bolt? Viszik a könyveket?"

El is kezdtem tanulmányozni a kihelyezett, szcientológia Bibliájaként funkcionáló Dianetika könyveket, felemelve az egyiket.

Erre megkaptam a várt útmutatást az engem láthatóan ismerő lelkipásztortól:

"Tedd le azt a könyvet és a húzz a p*csába innen!"

Ezt egy kérdéssorozat követte, melyben arra volt kíváncsi, hogy miért támadom őket, és tisztában vagyok-e azzal, hogy mennyit ártok így. Ennek nyomatékosítására a kétméteres társa elkezdett közelíteni felém, majd megállt mellettem.

Ahogy ők mondják, felismerésem lett - ebből nem lesz békés, ünnepi hangulatú párbeszéd. Ezért megfogadtam az első tanácsot, és otthagytam őket, hadd terjesszék tovább L. Ron Hubbard szellemi örökségét.