Tények, tapasztalatok, vélemények és hírek a szcientológia egyházról

Szcientológia: objektíven és szubjektíven

Szcientológia: objektíven és szubjektíven

Állítólag utolsó stádiumú rákot kezelt a szcientológia pár nap alatt

2016. június 28. - Reformer

Ez egy ún. nyereségjelentés, amit csak a floridai Clearwaterben elvégezhető "Super Power" auditálás után írt egy magyar szcientológus.

Annak illusztrálásaként rakom mi, hogy milyen szintű történetekkel etetik egymást. Tapasztalatból tudom, hogy biztos nem úgy történtek a dolgok, ahogy leírja. Még szcientológus koromban többször megpróbáltam utánajárni a tényeknek, amikor befutott egy ilyen, csodával is felérő eseményről szóló nyereségjelentés. Olyan volt, mint egy X-akták epizód - mindig volt egy olyan elhallgatott részlet, ami miatt a "csoda" lehetett egy véletlen egybeesés vagy az orvostudományi ismeretek jelenlegi állása mellett is megmagyarázható jelenség. Volt olyan pld., hogy valaki auditálást kapva villámgyorsan felépült egy súlyos baleset után, de kiderült az is, hogy a sérülései messze nem voltak olyan súlyosak, mint azt eleinte gondolták. De persze a nyereségjelentésben csak az első téves diagnózis és a végeredmény jelent meg...

TZ nyereségjelentése (kiemelések tőlem): 

Néhány hete lezártam a Super Power eljárást...

Az egész azzal kezdődött 2014-ben, hogy én ezt nem tudom megcsinálni.

És aztán hogy jobb legyen, olyannyira nem tudom megcsinálni, hogy még rákos is lettem. Csak hogy ne tudjam megcsinálni. Utolsó stádiumú, csak hogy legyen kihívás. Ez magában egy hatalmas történet, hogyan kezelődött a dolog napok alatt, amikor kiderült a turpisság...

De az érdekes, hogy amikor realitássá vált hirtelen, hogy én akkor ezt most meg tudom csinálni és pár nap múlva kezdek, akkor néhány napon keresztül csak nevettem...

Az egész eljárás sorozat villámcsapásként ment végig rajtam. Szinte azt sem tudom mi történt.
Minden eljárás utána azt kérdezed, hogy mi a fenét lehet itt még csinálni, kezelni?

Nem voltam jóban magammal, soha. Mindig volt valami okom, hogy azt gondoljam, rossz vagyok. Hogy ezért meg azért nem érdemlek meg dolgokat. Hogy nem tudok elérni dolgokat. Hogy nem lehet.

Szerinted valaki hogy szerethet mást, ha saját magát sem szereti? Mindenkit a saját-ön-utálatán keresztül lát.
Ha nem szereted magad, hogy szerethetsz mást? Ha magadhoz nem vagy kedves, hogy lehetnél "őszintén" kedves máshoz? Ha vannak dolgok, amiket nem szeretsz magadban…akkor mi a helyzet más tulajdonságaival? Ugye érted!?
Nos, ezt az "Etika és Igazságoszolgáltatás eljárás" kezelte. Megérdemlem. Jó vagyok.
Na és mások? Képzeld el…. ;)

Na és azt hiszem, valahol itt derült ki számomra, hogy a párkapcsolat területe számomra egy játszma terület volt. Ahelyett, hogy a üzleti vagy más kreatív területen nyomultam volna igazán...inkább a "párkapcsolat" területén kerestem olyan szituációkat, ami játszmát hozott. Köztem meg a partner között. Mondanom sem kell, hogy a "legutóbbi" kapcsolatom ami épp ilyen volt ferobbant....próbáltam összefoltozni…..de minek is?
Aztán egyszer csak egy tündér váratlanul leereszekedett a felhők közül és a szárnyai alá vett - mert végre megérdemeltem. Nincs több játszma, csak jövő! :)

Érezted már, hogy süt a nap? Nem a felhők felett, hanem amelyik benned van. Nem csak néha süt, hanem folyamatosan. Az enyém kisütött. És nem alszik ki azóta sem. Folymatosan süt..és süt nem csak rám, hanem másokra is.
És nincs annál nagyobb öröm, amikor valaki megköszöni, hogy beszéltél vele.

Emlékszem egy furcsaságra: néha bele tudtam dobni a galacsint a szemeteskosárba, néha nem..és egyszer észrevettem, hogy amikor nem sikerül, olyankor mindig a "bele tudom dobni" döntés után volt egy csendes, sunyi, titkos, alig észrevehető döntésem, hogy ez nem fog sikerülni. Nem fog. Mer csak.

Aztán a "Személyes újjáélesztés eljáráson" kiderült, hogy olyan, hogy kudarc nem létezik. Na persze...ezt már olvastam. Na de hogyan van az, hogy nincs kudarc, de dolgok néha mégsem sikerülnek?
….hát ugye van az a sunyi kis gondolat, hogy nem sikerül. Hogy nem megy.
Hogy amikor nem sikerül, akkor én döntöm el, hogy nem sikerül? És kudarc az nincs? Csak a döntésem, hogy ez most nem fog sikerülni? Télleg nincs? Nincs. Tényleg nincs. Csak te vagy. Csak a saját döntésed. Csak az, amit gondolsz, hogy sikerül vagy nem sikerül. Csak az.

Az "éles gondolkodás eljárás"...azt korábban már észrevettem, hogy amikor minden adat megvan egy szituációt illetően, akkor "magától" létrejön a döntés, és nem kell gondolkodjak. Illetve amikor nincs meg minden adat...akkor aztán igazán kell gondolkodni, kattogni, stb...
Ezen eljárás után azt vettem észre, mintha tölcsérrel töltődne bele a fejembe minden, mintha minden adat felgyorsított volna 200-ra és befele akarna menni. Élesebb lett az érzékelésem. A látszólagos köd eltűnt. Csak adatok vannak. Hasznos vagy haszontalan. Adatok vannak.

"Szuper tanulás eljárás" - amikor a tanulás kerül szóba, akkor legtöbben rossz véleménnyel vannak magukról, mondván hogy ők aztán nem tudnak tanulni - a suliban rossz jegyeket kaptak.
Szerinted hányan tudják mit jelent "tanulni"?
Tudod... valamit megvizságálni, elolvasni, stb...azzal a céllal, hogy alkalmazd.
Nem az 5-ös miatt.
Nem azért hogy ne verjen meg anyád.
Hanem hogy tudd csinálni.

Minden nap tanulunk. Percről percre. Amikor az utcán megyünk, amikor bemegyünk egy boltba, amikor kocsit vezetünk. Mindig. Folyamatosan.

Nos, a szuper tanulás a hajlandóságot kezeli, hogy képes légy befogadni adatokat és alkalmazni…többé nem kell aggódj azon, hogy hányast ad az a nagyon okos tanítónéni, aki maga sem tudja mi a tanulás - de azt tudja, hogy nem tudod idézni szóról-szóra a köny 53-ik oldalát.

(Nem) Szégyenlem, de ezen a ponton elvesztettem a fonalat hogy mi történik, mert csak történt, történt történt. Én meg jól voltam. És minden egyre egyszerűbb lett.

Ma még lehet nem tudod hogyan jutsz el oda. De ha eldöntöd, végül megérkezel. ;)

Az a legszomorúbb, hogy ha levesszük a rózsaszín szemüveget, akkor mit kapott a sokmillió forintos auditálásért?

1) rájött, hogy szeretheti is magát
2) új barátnője lett (ismét, de ez most már tényleg az igazi)
3) rájött, hogy miért nem talál bele mindig a papírgalacsinnal a szemeteskukába
4) rájött, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen és fontos az élethosszig tartó tanulás
5) a többi dolog olyan gyorsan történt, hogy ködös már minden

Ugyanezt egy jobbfajta párezer forintos életvezetési tanácsadós/pozitív gondolkodós könyvből is le tudta volna szűrni...

A bejegyzés trackback címe:

https://objektivszcn.blog.hu/api/trackback/id/tr858852134

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2016.06.28. 21:45:12

Egy elgondolkodtató rákmonológ Szil Péter tollából:

„Mivel minden percben akad egy őrült sejt, amely el akar térni a genetikai kódtól, és nem akar meghalni. A rákos sejt az, amelyik nem akar meghalni. Rákról tehát akkor beszélhetünk, amikor egy ilyen sejt át tud törni az immunvédekezés falán, azaz lyuk keletkezik az immunvédekezésben. Olyan ez, mint amikor a tűzfal leáll egy pillanatra, és a vírus átmegy a kompjúterbe. Az emberi testben a legtovább élő sejt is maximum hét évig él. Vannak sejtek, amelyek naponta, vannak, amelyek havonta, és vannak, amelyek több év után pusztulnak el. Az ember tehát egy zseniális paradoxon: belehalhat abba, hogy bizonyos sejtjei halhatatlanok akarnak lenni."

Érdekes, hogy minden percben akad egy szcientológus, aki nem hajlandó tudomásul venni, hogy nincs isteni hatalma a létezés felett. Kudarcként éli meg azt is, ha a kuka mellé megy az eldobott papírgalacsin, vagy pár percet késik a busz. Kevesebb baja lenne a gyereknek, ha nem szállna szembe mindennel, ami nem idomul a szürreális hubbardi eszményképbe: a tökély csak egy buggyant sci-fi író fantazmagóriája.
süti beállítások módosítása