Korábbi egyházammal, a Szcientológiai Egyházzal szembeni kitálalásommal kapcsolatos elhatározásomat három bátor fiatal nő példája után hoztam meg, akik 2007-ben létrehozták az Ex-Szcientológus Gyerekek (Ex-Scientology Kids) nevű weboldalt. Kendra Wiseman, Jenna Miscavige Hill és Astra Woodcraft volt olyan bátor, hogy megírták a saját, szcientológiában eltöltött gyerekkoruk történetét. Azt is mondhatnám, hogy a szégyen vitt rá erre a lépésre: ha ők ki mernek állni arccal-névvel, nem törődve a szcientológia ellenlépéseivel, akkor nekem mi félnivalóm volna? Így nyilvánosan beszélni kezdtem a tapasztalataimról, először internetes chat-szobákban, aztán rádióműsorokban, végül pedig megírtam a teljes történetemet a saját blogomon, a Hamis álmok-on.

Számos érv szólt a hallgatás mellett, és elhihetik, hogy mindegyikkel tisztában voltam.

Az elsőt én a „lépj túl rajta”-érvelésnek hívom. A kitálaló egyént általában úgy állítják be, mint egy siránkozó áldozatot, aki megragadt a múltban, és képtelen „továbblépni”. Szcientológusoknál ehhez hozzájön a „te húztad be magadnak”-csavar, ami azt jelenti, hogy ha az életed folyamán bármilyen rossz dolog történik veled, az csak a saját korábbi hibáidnak a következménye. Ilyenkor szokott jönni a „vállald a felelősséget” szöveg, ami egy szcientológus számára azt jelenti, hogy beismered, hogy a téged ért rossz események a saját elhibázott cselekedeteid miatt történtek meg, és így semmi jogod panaszkodni. A szcientológus gondolkodásmód szerint tehát úgy lehet értelmezni ezt a frázist, hogy „fogd be a szád, és lépj tovább.”

Ez a fajta gondolkodásmód annyira meggyökeresedett a szcientológiában, hogy időnként nem is kell figyelmeztetni az ex-szcientológust – ő maga is így gondolkozik. Senki sem szeret az „áldozat” szerepébe lépni, kiváltképp ha az ember szcientológus volt. A szcientológusok folyton azon erőlködnek, hogy „okozók” legyenek, és ezért még maguknak sem hajlandók bevallani, hogy áldozattá váltak.

Természetesen vannak olyan pillanatok az életben, amikor azt kell mondani a másiknak, hogy „tegye túl magát” valamin. Például ha a házastársad még napokkal az eset után is arról beszél, hogy „az a fickó hogy leszorított a sztrádán”, akkor valóban emlékeztetni kell őt, hogy ideje továbblépni. Azonban itt nem alkalmi gorombaságról vagy valami kis semmiségről beszélünk, hanem az emberi jogok súlyos és szisztematikus lábbal tiprásáról.

Az ember nem mondja a hurkásra vert feleségének, hogy „felejtse el az egészet és lépjen tovább”, ha van benne egy szikrányi együttérzés és emberség. Nem mondja egy nemi erőszak áldozatának, hogy „ezt ő húzta be”. Nem mondja a minden megtakarított vagyonából kiforgatott nyugdíjasnak, hogy „tegye túl magát a dolgon”. Végképp nem mondja egy háborús túlélőnek, hogy „hagyja abba a nyafogást, és lépjen tovább”.

Az egyetlen valódi áldozatok azok az emberek, akiket hallgatásra lehet kényszeríteni ezzel a lélektelen és hideg gondolkodásmóddal. Azok, akik úgy érzik, hogy magukba kell temetni a sérelmeiket, különben a többiek kevesebbet fognak gondolni róluk. Ezek az emberek abban a pillanatban, hogy elszánják magukat és beszélni kezdenek, megszűnnek áldozatnak lenni; erősekké válnak.

Vannak olyanok, akik azt szeretnék, hogy ezek az áldozatok örökre csendben maradjanak. És ezek között vannak a bűnök elkövetői is, ugyanis csak addig tudják folytatni káros tevékenységüket, amíg mindenki tartja a száját. A pedofil pap, a verekedős férj, a szociopata szektavezér csak úgy létezhet, ha sikeresen el tudja leplezni a valódi jellemét, és fenntartja a társadalmi elfogadottság látszatát. Ők mindaddig érinthetetlenek, amíg az áldozataik befogják a szájukat. Amint beszélni kezdenek róluk, fény derül a mocskos kis világukra, és az áldozatok nem áldozatok többé.

„Felejtsd el és bocsáss meg” – mondják néhányan. Nos, megbocsátani talán lehet, ha az illető észhez tér, és változtat a viselkedésén. De elfelejteni – soha.

Vannak helyzetek, amikor a hallgatás beleegyezést jelent.

David Miscavige egészen addig sanyargatni és verni fogja a beosztottjait, amíg úgy érzi, hogy megúszhatja a dolgot. De ha tisztában van vele, hogy minden tette kitudódhat, kétszer is meg fogja gondolni, hogy kezet emeljen-e valakire. Ezt üzenik azok, akik kitárulkoznak: „Többé nem bújhatsz el – az egész világ téged figyel.”

Van még egy gyakori ellenérv. Néhány ex-szcientológus barátom még mindig ragaszkodik a szcientológia alapelveihez. Még mindig úgy érzik, hogy rengeteg jó dolog van a szcientológiában, és ami a legfontosabb, még mindig hisznek abban, hogy az „OT-szintek” a személyes megváltás alapkövei. Ők úgy gondolják, hogy ugyan David Miscavige kisajátította és eltorzította a Szcientológia Egyházat, de a mozgalom továbbra is nemes ügyért harcol. Vitatkozhatnánk ezzel az állásponttal, és ezt gyakran meg is tesszük. Ezek az emberek ugyanis azért tiltakoznak a visszaélések nyilvánosságra hozatala ellen, mert úgy hiszik, hogy ez kártékonyan hat a szcientológia céljára.

Gondolom a katolikus hívők között is akadtak olyanok, akik ugyanígy éreztek a pedofil papok leleplezésével kapcsolatban; nem akarták, hogy beszéljenek róluk, mert nem akarták, hogy az ügy romba döntse a vallásukat.

De itt felvetődik egy kérdés: ha az efféle visszaélések leleplezésének hatására összeomlik egy vallás, akkor ezért ki a felelős? Az, aki leleplezte a visszaélést, vagy az, aki elkövette?

Szcientológusként én is ennek a hibás gondolkodásmódnak a bűnébe estem. Tudtam, hogy David Miscavige és még sokan mások rendszeresen megalázzák és bántalmazzák a munkatársakat. Tudtam, hogy az RPF-esek majdhogynem rabszolgaként élnek. Tudtam, hogy a szcientológia sajtócikkei tele vannak hazugságokkal. Tudtam, de „a csoport érdekében” inkább csendben maradtam. Tudomásul vettem, hogy egy egységes arcvonalat kell mutatnunk „az ellenség” felé, és meg kell védenünk az Egyházat és a vezetőit, függetlenül attól, hogy igazuk van vagy sem, visszaéltek a hatalmukkal vagy sem.

De mindez erősít vagy gyengít egy Egyházat?

A szcientológiában van egy csodálatos kifejezés, az „enturbulált théta”, avagy „enthéta”. Ez alatt kell érteni mindent, ami megzavarja, felzaklatja a „thétát”, azaz az életerőt vagy lelket. Vagyis az „enthéta” dolog felizgatja, megzavarja a szcientológusokat, a „théta” pedig megnyugtatja, boldoggá teszi őket. Azokat, akik „enthéta” kijelentéseket tesznek, elnyomónak nyilvánítják, elvégre „elnyomják” a szcientológusok nyugalmát és boldogságát.

Itt egyáltalán nem az igazságról van szó.

Ha egy szcientológus beszélni kezd a visszaélésekről, az RPF-börtönökről, az Egyházon belül elkövetett köztörvényes bűncselekményekről, az felzaklatja az embereket, ezért „enthéta” – még akkor is, ha minden szava igaz. Ha figyelmen kívül hagyja vagy eltussolja a visszaéléseket, az „théta”, mivel a nyugalom és boldogság érdekében cselekedett így. Nem számít, hogy amiket tett vagy mondott, az nem igaz.

A legtöbb szcientológus jól tudja, hogy valami nagyon nem stimmel az egyházával. Látják a jeleket, de úgy döntenek, hogy nem vesznek róluk tudomást. Hogy miért? Azért, mert tudják, hogy ha szóvá tennék az aggályaikat, akkor meghurcolnák őket. Az állításaikat „enthétának” bélyegeznék, és akár elnyomóvá is nyilváníthatnák őket.

Képzeljük el, ha a katolikus egyház a Szcientológia Egyházhoz hasonlóan kiközösítéssel fenyegetné azokat, akik nyilvánosságra hoznak egy gyermekmolesztálást.

Most képzeljük el, ha a katolikus egyház kiközösítéssel fenyegetne mindenkit, aki csak meghallgat egy ilyen beszámolót.

Ez egy igencsak rövid póráz.

Ha egy szóban kéne jellemezni a Szcientológia Egyház működését, a legjobb szó valószínűleg a titokzatosság lenne. Gyakorlatilag semmi betekintés nincs az egyház ügyvitelébe. A szcientológusoknak fogalmuk sincs, mire fordítják a pénzüket, ki használja azt fel. Nem tudhatják azoknak a neveit, akik a saját egyházukat irányítják, egy-két prominens kirakatembertől eltekintve. Az egyház terveit és akcióit a „bizalmas információ” kifejezés mögé rejtik előlük. A munkatársak nem beszélhetnek nyíltan az életükről a kívülállóknak, még közeli családtagoknak sem. A rangban fölöttük álló egyének közötti ügyekbe nincs betekintési joguk. A Sea Org tagjai el vannak tiltva az internettől, nincs mobiltelefonjuk, nem hallgathatnak rádiót vagy nézhetnek TV-t. A szcientológusokat óva intik szcientológiai tartalmú, de az egyház által nem jóváhagyott weboldalak látogatásától. A kilépő munkatársakkal bonyolult, minden részletre kiterjedő „szájbetömő nyilatkozatokat” íratnak alá, hogy ne beszélhessenek a benti állapotokról.

Miért van ez? Mire ez a nagy titkolózás?

A szcientológia úgy hirdeti magát, mint az „Út az igazsághoz”, ennek ellenére képtelen szembenézni az igazsággal.

Mindenkinek, aki szcientológusnak vallja magát – akár tagja az egyháznak, akár nem – el kell döntenie, hogy egy igazságon alapuló vallásnak akar a részese lenni, vagy egy olyannak, ami hazugságokra és titkolózásra épül.

Eljött az idő, hogy föltedd azokat a kérdéseket, amiket eddig nem mertél; hogy beszélj azokról a dolgokról, amikről eddig nem volt bátorságod beszélni.

És ezzel eljutottunk a végső ellenérvhez: nem veszélyes nyilvánosságra hozni a Szcientológia Egyház titkait? Nem próbálják meg elintézni azt, aki ujjat húz velük?

Persze hogy megpróbálják. Hubbard politikája az, hogy mindig, mindig „támadni kell a támadót”. Sose védekezz, mindig csak támadj. Így aki vállalja, hogy beszél, az kiteszi magát egy efféle támadásnak.

Minden totalitárius rezsim, minden fanatikus mozgalom egy nagy, dicső célra épít, legyen az egy utópisztikus jövőkép, a Harmadik Birodalom vagy egy Clear bolygó. Ez a cél annyira grandiózus, hogy úgy tűnik, a világ összes problémáját meg fogja oldani. Az utópisztikus jövőben nincs háború, bűnözés vagy őrültség, és mindenki békében és harmóniában él, ha az Egyetlen Igaz Ösvényt követi.

„Nyilvánvalóan” bárki, aki ezzel a csoporttal, mozgalommal vagy rezsimmel szembe helyezkedik, az ellenség – egy hitetlen, „wog”, vagy elnyomó. Ebből következően a könyörtelenség az efféle ellenségekkel szemben nemhogy bocsánatos bűn, hanem egyenesen kívánatos és dicséretre méltó hozzáállás. Akik hajlandók félretenni emberségüket, és a felsőbb jó hideg, fanatikus és könyörtelen eszközeivé válnak, azok a mozgalom élére emelkednek. Aki az ő útjukba kerül, az „ellenséggé” válik, és megsemmisítésre kerül.

Így juthatott hatalomra egy Hitler. Vagy egy David Miscavige.

Belső támadás esetén a Szcientológia Egyház ugyanúgy reagál, mint az összes fanatikus csoport: lealacsonyítják és elhiteltelenítik azt, aki rosszat mer szólni róluk, vagy megkérdőjelezi a cselekedeteiket.

És hasonlóan a többi vallási fanatikus csoporthoz, a leghatékonyabb fegyverük a saját követőikkel szemben az örök megváltás megadása vagy megtagadása. Ez nem játék a szcientológusok számára; ők tényleg abban hisznek, hogy spirituális lények, akiket sokmillió évvel ezelőtt elfogtak és emberi testbe börtönöztek, és így arra kárhoztattak, hogy sötétségben és tudatlanságban éljék le az életüket újra és újra anélkül, hogy tudnának róla. Az „OT- szintek” egyik ígérete az, hogy az ember a tökéletes tudatosság állapotába kerül, ezáltal emlékezni fog az előző életeire, és így életről életre elnyeri a halhatatlanságot. Ebben hisznek a szcientológusok. Ebben hittem én.

Egyszóval az „elnyomóvá nyilvánítás” nem csak egy státuszt jelent, hanem azt is, hogy az „örökkévalóság” kapuja bezárul az egyén, mint spirituális lény előtt. Ez egy nagyon súlyos büntetés. Egy szcientológus számára ráadásul nem csak egy halál veszélyét rejti magában, hanem számtalanét.

Úgyhogy a szcientológusok szépen beállnak a sorba, és ha észre is veszik, hogy valami baj van, inkább tartják a szájukat. Ha látnak egy pár dolgot, akkor is csendben maradnak és elhitetik magukkal, hogy minden rendben van. Nem árulkodnak, nem panaszkodnak, nem problémáznak. Csinálják, amit mondanak nekik, mert tudják, hogy ha nem, akkor mehetnek az etikatiszthez. Dolgozhatnak az „alacsonyabb kondíciókon”. Csinálhatják a biztonsági ellenőrzéseket, természetesen saját zsebből. És azt is tudják, hogy ha nagyon nem akarnak beállni a sorba, akkor várja őket a kitaszítás és az elnyomóvá nyilvánító okirat.

Ez egy spirituális zsarolás.

Megkérdezhetjük magunktól: ha ilyen szintű fenyegetések és kényszerítések kellenek, hogy kordában tartsák a szcientológusokat, akkor ez tényleg egy vallás, vagy inkább egy fanatikus, maffia-szerű kultusz?

Nem célom állást foglalni az „OT-szintek” valóságtartalmát illetően. Ez tényleg csak hitvallás kérdése. Az emberek szabadon hihetnek bármiben attól függően, hogy milyen spirituális utat választanak. Azt azonban nem mondják el a szcientológusoknak, hogy Hubbard „OT-szintjei” már elérhetők az interneten, sőt, az egyházzal semmiféle kapcsolatban nem álló „szabadzónás” szcientológiai csoportok még szolgáltatják is őket.

Itt az ideje megálljt parancsolni a Szcientológia Egyház spirituális zsarolásának.

Az „elnyomó személy” egy jelentés nélküli kifejezés, főként azóta, hogy az egyház politikai fegyverként kezdte használni, és mindenféle jelentést aggatott rá. Manapság ezt jelenti: „az az ember, aki David Miscavige útjába kerül.”

Persze ha beszélni kezdesz, megpróbálnak majd elhallgattatni. Hazugnak fognak nevezni, megpróbálnak bűnözőnek, terroristának beállítani, kipróbálnak minden trükköt, amit elő tudnak húzni az ütött-kopott cilinderjükből. Azonban minden nap egyre többen döntenek úgy, hogy beszélnek, és egyre kevesebben hajlandók elmondani, támogatni vagy meghallgatni a hazugságaikat. Az Egyháznak minden nappal egy kicsit kevesebb pénze, ideje és kapacitása lesz a megtorló támadások végrehajtására, ugyanakkor a kritikusaik és leleplezőik száma folyamatosan nő.

Fordulóponthoz érkeztünk.

Mind több és több szcientológus vonja meg csendben a támogatását a Miscavige-rezsimtől. Sokan teljesen elhagyják az egyházat. Egymás után lépnek le a kulcspozíciókat betöltő vezetők, sokan el is mesélik a benti tapasztalataikat. Sorban nyílnak az ajtók és ablakok, melyeken át fény szűrődik be a szcientológia titkos, sötét világába.

Ha a szcientológia bármilyen formában túlél a jövőben, az csak azért történhet meg, mert a szcientológusok nem tűrik tovább a vallásuk nevében elkövetett bűncselekményeket és hazugságokat, letépik a titokzatosság vastag függönyét, és teljes átláthatóságot követelnek. Azért, mert a jelenlegi és volt szcientológusokban megvan az emberség és becsület, hogy kiálljanak és beszéljenek, dacolva a fenyegetésekkel és elhallgattatási kísérletekkel. És azért, mert az egyház korábbi vezetőiben van annyi kurázsi, hogy azt cselekedjék, amiről tudják, hogy helyes.

Nem a szcientológia elpusztítása a célom. Ezt David Miscavige már megtette, szinte teljesen egyedül. Mindössze azt követelem, hogy mondják el az igazságot, hogy végre omoljanak le a falak, és az emberi méltóság és őszinteség győzedelmeskedjen.

Ideje beszélni.