Tények, tapasztalatok, vélemények és hírek a szcientológia egyházról

Szcientológia: objektíven és szubjektíven

Szcientológia: objektíven és szubjektíven

Hamis álmok - Bevezető

2009. június 25. - Reformer

Bevezető

(További információ, a többi rész: Hamis álmok összefoglaló oldal)

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Mindnyájan álmodozunk valamiről.
Álmodozunk egy jobb életről, egy jobb önmagunkról.
Még a legsötétebb tömlöcbe vetett rab is álmodozik a szabadulásról.
Ezzel minden guru, minden spirituális vezető, minden szektavezér tisztában van. Azt is tudják, hogyan kell imponálni ennek a belső vágyálomnak. Azt mondják: „Nagy lehetsz. A nagyság benned lakozik. A tested, az életed, a korlátaid nem egyéb, mint illúzió. Létezik benned egy mindent elsöprő erő, ami átível időt és teret.”
Ez egy nagyon, nagyon csábító üzenet, mert úgy érezzük, hogy akár igaz is lehet. Hiszen ki tudja, mire képes valójában az emberi elme? Hová kerülünk a halál után, és elérünk-e valaha a a végtelen bölcsesség, szabadság, beteljesedés és megvilágosodás állapotába? Ezekre a kérdésekre senki sem tudja a választ.
Kivéve persze a gurut. Ő ezt mondja: „Járd az én utamat, és mindenre megkapod a választ.”
És nem is csak önmagunkról van szó. A guru ezt is mondja: „Kövess engem, és együtt megvilágosodást és szabadságot hozhatunk a világnak.”
Ki ne akarna hinni ilyesmiben? Ha holnap Krisztus megjelenne előttünk és azt mondaná: „kövessetek engem, hagyjátok magatok mögött a családot, a vagyont, és együtt elhozzuk a Földre a mennyek birodalmát”, vajon hányan hagynák maguk mögött az eddigi életüket? Különösen igaz ez a fiatalokra, akiknek a feje tele van álmokkal, reményekkel és célokkal, szívükben pedig olthatatlan vágy él egy nagy kaland után.
Én harmincöt éven át követtem egy ilyen embert. A neve L. Ron Hubbard – tanító, guru, kalandor, ponyvaregény-író, előadó, misztikus, lángelme, szélhámos. Egy briliáns, feltűnő, színes, sármos, termékeny, humoros, túlsztárolt, és egyesek szerint meglehetősen őrült ember. Ez az ember rendelkezett azzal, amit Anthony Storr a „bizonyosság karizmájának” nevezett. Ő, és egyedül ő tudta mindenre a választ, az ő kezében volt a mágikus kulcs, ami mindenki előtt kitárja az igazi spirituális szabadság ajtaját.
A gondolat, hogy képesek vagyunk megváltoztatni a világot, egyszerre inspiráló és felvillanyozó. De ha az ember tényleg meg akarja változtatni a világot, akkor egy bizonyos ponton túl az álmokat tettek kell kövessék. Hogyan csomagolnál be egy ilyen ötletet? Hogyan adnád el az embereknek? Hogyan juttatnád el hozzájuk? Ezek voltak azok az alapvető kérdések, amikkel szembesültem a szcientológiába való belépésemkor, és a reklámszakmás múltamból adódóan rám várt a feladat, hogy megtaláljam rájuk a választ. Harmincöt éven át ezek a kérdések töltötték ki a mindennapjaimat.
Csábító gondolat, igaz? Csábító abban hinni, hogy minden kérdésre tudjuk a választ, és mi mentjük meg a világot.
És ki tudja, talán a szcientológia tényleg teremthetett volna felsőbbrendű, megvilágosodott, mindenható lényeket. Talán működhetett volna, ha mindnyájan angyalok vagyunk; de nem voltunk azok. Egyszerű emberek voltunk, akiket tömény adrenalinként hajtott a vallásos bizonyosság, odaadás – és igen, a vallásos arrogancia.
Lassacskán észrevettem a szcientológia sötétebbik oldalát, azt az oldalt, ami nem is létezhetett volna. Tanúja voltam a fanatizmusnak, kegyetlenségnek és durvaságnak, amik abból a meggyőződésből fakadtak, hogy valakinek az emberiessége rövid távon föláldozható a hosszabb távú célok elérése érdekében.
Íme, így változott egy eszményi álomkép rémálommá.

A bejegyzés trackback címe:

https://objektivszcn.blog.hu/api/trackback/id/tr481208176

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása